Jósa Miklós - Ulrich Attila: A németszőgyéni és bánházi Jósa család története (Régi magyar családok 3. Debrecen, 2005)
Egy jelentős testvérpár a 17. századból Jósa Miklós szabolcsi alispán jószágkormányzó, hegyaljai inspektor (1639-1687)
Nem zárhatjuk ki ennek valóságtartalmát, bár úgy gondoljuk, hogy az első feloldás téves. Jósa Miklós., mint a Rákóczi-ház 4 ] tisztviselője magas rangot töltött be, Thököly oldalán állt, sőt alispánként Karaffával is kapcsolatba került. Lehetséges, hogy Thököly Imre felső-magyarországi fejedelemségének bukása után Jósa Miklósra 4] is birtokainak elkobzása várt volna. Ritka volt azonban a felségárulásért való kivégzés ebben a korban, a gyanúba keveredetteket inkább birtokuktól szabadították meg, mintsem életüktől. (A Wesselényi-féle összeesküvés leleplezése után csak a legfőbb vezetőket végezték ki, a gyanúba kevert több száz személyt pedig vagyonelkobzásra ítélték.) Ettől függetlenül persze más okok is lehettek, amelyek Miklóst 4] rebellióba sodorhatták. Karaffának pedig ezekben (1686-1687) az években zajlottak Magyarországon „elhíresült" ügyei. Az eperjesi és a debreceni polgárok voltak a szenvedő alanyai hírhedt kegyetlenségének és kapzsiságának. Kutatásaink azonban feltártak egy olyan tényt, ami ellentmond a zászlófelirat első feloldásának. Jósa Miklós 4| alispánt nagy bizonyossággal 1687-ben Vaján ölték meg, erre Szabolcs vármegye protokollumaiban találtunk megoldást. 1688. április 29-én Kisvárdán tartott nemesi közgyűlés tisztújító széke Varatkay Ferenc alispán mellé, néhai Jósa Miklós 4] helyére - „aki gonoszság miatt halt meg" - négy jelölt közül választott, és végül Apagyi Györgyöt jelölték ki a posztra. 7 * Később, ez év június 4-én, szintén a kisvárdai várban tartott megyei közgyűlésen tárgyalták az alispán gyilkosának perét. Felperesként Apagyi György alispán képviselte a megyét Ungvári György ellenében, a vádat Megyeri Tamás prokurátor adta elő. A szöveg szerint Jósa Miklóst 41 1687-ben Vaján ellenséges támadás érte, karddal „borzasztó módon" SzSzBmLt IV.A.l. Protokollum 15. kötet, 15.f. 10. kép Antonio Karaffa
