Jósa Miklós - Ulrich Attila: A németszőgyéni és bánházi Jósa család története (Régi magyar családok 3. Debrecen, 2005)
Egy jelentős testvérpár a 17. századból Jósa Miklós szabolcsi alispán jószágkormányzó, hegyaljai inspektor (1639-1687)
megsebesítették, „sebesülésétől félholttá vált, alig-alig lélegzett", lováról leesett. A gonosztevőket elfogták, és a perben az alperesre mint gyilkosra a törvény szerinti büntetést kérték. Az 1688. június 2-án Vaján lezajlott tanúkihallgatás dokumentuma szerint tíz helybélit kérdeztek meg az alispán megölésével kapcsolatban. A kérdés így szólt: „ Tudgya-lattae, hallotta-e? az Tanú az el mult felső Esztendőben üdvezült Jósa Miklós Úr itt Vaján kicsudak öltek megh nevezet szerent Suba Jankó sógora Unghvary nevű kinek Feleségbe Dorogon lakik jelent volt-e azon Tolvajokkal és vágta vagy lüte e? " 79 A megkérdezettek nagy többsége csak hallotta az esetet, és legtöbbjük csak „Suba Jankóra" emlékezett. Abban azonban megegyeztek, hogy az alispánt egyszerűen „levágták". A vallomások közül Fancsik Tamásé volt a legmegbízhatóbb. A kérdésre ezt vallotta: „ Tudgya bizonyosan s lattá szemmel, hogy Jósa Miklós Úr megh öletése alkalmatosságával Unghvári Gyurka az Tolvajok közt volt és megh megh szólította ezen Fatenst mondván ki ne jüjj Eördög Teremtette Kenyeres mert majd megh lüllek... ". Rajta kívül még hárman voltak szemtanúk az esetnél: Szins András és Kulcsár András, mindketten Vay Ábrahám jobbágyai, valamint Búzás András, Ibrányi László jobbágya. Szins látta a „tolvajokat", köztük felismerte Subát, és megjegyzett még egy szőke szegénylegényt is, akinek nevét azonban nem tudta. Kulcsár András látta az esetet, viszont senkit nem ismert fel a támadók közül. Búzás is Suba Jankót ismerte fel, hallotta, hogy „sibongottak", de Ungvárit ő sem látta a tolvajok között. Bebizonyosodott tehát, hogy Jósa Miklós 4| alispánt egy kóborló csapat ölte meg, az is valószínű, hogy „vadásztak" rá. Mivel a csapat megérkezésekor Jósa a Vay kastélyban tartózkodott, látni nem láthatták, de tudták, hogy bent van, ezért valószínű előbbi feltételezésünk. Gyilkosai - mivel Ungvárinak a felesége (hajdú)dorogi lakos volt -, úgy gondoljuk, szabad hajdúk voltak, akik a vidék rablásából, marhatolvajlásból, illetve a kereskedők kirablásából tartották fent magukat. Számunkra az elmondott vallomások alapján nem derült ki egyértelműen, hogy Ungvári volt-e a gyilkos, de higgyünk a korabeli szemtanúknak, és elbeszéléseiknek. A Szabolcs vármegyei protokollumok tartalmazzák a per végkimenetelét is. A meghozott ítélet szerint bebizonyosodott, hogy Ungvári György volt a gyilkosa Jósa Miklósnak 41 ; a gyilkost ezután a 79 SzSzBmLt IV.A.l. Fasc. 106. No. 77., 1688.
