Jósa Miklós - Ulrich Attila: A németszőgyéni és bánházi Jósa család története (Régi magyar családok 3. Debrecen, 2005)

A nemességszerzők, és a család egyik ágának Szabolcs vármegyébe költözése

Lchóc# •Iglince _ Szerednve Nagy Geiqc» •Bezdéd „ Veresmaít* Fén

P

itke DombrátF ^ ,*

r Rétközberencs Paszab Ajak Marokpapi - f "1 Encsencs u HATHA/ # í í ) Penes/let •Bánháza 2. térkép Jósa birtokok az 170l-es osztálylevél alapján Kisvárdán ezen felül 3 jobbágyuk maradt még a Jósaknak. A forrásban felsorolták azokat a településeket is, amelyeket egyenlően osztottak meg a két család között. Az 166l-es és az 170l-es forrás között a legszembetűnőbb különbséget a birtokok száma és nagysága mutatja. Amíg 1661-ben alig találtunk birtokot a Jósak kezén, addig 1701-ben egy tehetősebb, középbirtokos szintű családdal találkozunk. Az említett kisvárdai birtokon és uradalmi központon kívül jobbágyaik, telkeik és pusztáik Ung, Bereg, Szatmár és Szabolcs vármegyékben a következő településeken voltak: Berencs (Rétközberencs), Dombrád, Eszeny, Bezdéd (Tiszabezdéd), Paszab, Litke (Fényeslitke), Veresmart (Szabolcsveresmart), Döge, Ajak, Nagy