Jósa Miklós - Ulrich Attila: A németszőgyéni és bánházi Jósa család története (Régi magyar családok 3. Debrecen, 2005)

A nemességszerzők, és a család egyik ágának Szabolcs vármegyébe költözése

ah Tállva i /5* Tarcal ... f 4 Es*ny n u • i-, Ki>i;irda Dombiad* « Marokpapi O 4« Jki PjHs Piricse* Encsencs Fülöp* •Pcncszlek • Bánháza Endréd Wy ;/ Ermihálv/falva 3. térkép Jósa Mihálynak jutott javak az 1707-es osztás alapján Gejőcz (ma Veliki Hejivci, Ukrajna), Marok (Marokpapi), Lehócz (ma Ljahivci, Ukrajna), Kalonga (ma Kálonga tanya Tuzsér közelében), ïglince (Unggesztenyés - ma Linci, Ukrajna). Ezen kívül Szerednyén (ma Szerednye, Ukrajna), Gejőczön szőlőik és pincéik is voltak. Erdőbirtokaikkal találkozunk Bánházán, Piricsén, Encsencsen, Pilisen, Penészleken, Beiteken (Nyírbéltek) is. A birtokok között szerepelnek a Nyáry Erzsébettől és Nyáry Ferenctől örökölt (Eszeny, Bezdéd, Berencs, Ajak stb.) javak is. Az osztálylevélben megjegyezték, hogy sok olyan birtok van, aminek jogi helyzete nem tisztázott, ezeket fel kell deríteni, és amennyiben joguk van rá, vissza kell szerezni. Ez az utalás azért lesz érdekes számunkra, mert az 1707-es és a későbbi, a Rákóczi-szabadságharc után származó osztálylevelekben már ezeket a birtokokat is megtaláljuk. Az 170l-es osztály is tartalmaz adatokat arany- és ezüstnemükre. Ennek külön érdekessége, hogy a tárgyak Terebesről (Tőke-Terebes - ma