Jósa Miklós - Ulrich Attila: A németszőgyéni és bánházi Jósa család története (Régi magyar családok 3. Debrecen, 2005)

A nemességszerzők, és a család egyik ágának Szabolcs vármegyébe költözése

A nemességszerzők, és a család egyik ágának Szabolcs vármegyébe költözése A németszogyeni és bánházi Jósa család leszármazása lényegében csak a nemességadományozástól válik adatolhatóvá, de hiátusokkal. Mint azt korábban említettük, Rudolf császár és király németszogyeni nemességet, illetve címert adományozott Jósa Antalnak, 7

, feleségének és gyermekeiknek.

35 A nemesi levelet 1584-ben Komárom, 1616-ban Nyitra vármegye hirdette ki.

36 Egyik leszármazója - jelen kötet egyik társszerzőjének őse - Miklós,, (*1560? f 1620?) volt, akinek két fiáról Istvánról,, és Mihályról,, (*1600 körül ti661) már többet tudunk. Úgy tűnik, hogy Miklós,, gyermekei (Lásd a III. számú genealógiai tábla.) az eredeti lakhelyről, a 17. század első évtizedeiben Zemplén és Szatmár vármegyébe költöztek, majd később innen visszatértek a Dunántúlra, vagy Pest-Pilis-Solt megyébe, illetve áttelepültek a szomszédos Szabolcsba. A Kelet-Magyarországon való megtelepedésüket írott dokumentumok támasztják alá. Mivel István

3

, személyéről biztos, egyértelmű adatot nem sikerült találnunk, e régióban való jelenléte első feleségével bizonyítható. Jósa István,, ugyanis - Jósa György

9| szerint - Szakolyi Izabellával kötött házasságot, egy ősi szabolcsi család leszármazottjával. Mihálynak^ a legújabb kutatások szerint két felesége volt, az eddig ismeretlen Reszegey Borbála és az eredeti Jósa családfán is szereplő pethőfalvi Pethő Anna. Reszegey Borbála személyére a Szatmár megyei közgyűlési jegyzőkönyvek regesztájában bukkantunk. Az ott lévő forrás szerint 1634-ben Szatmár vármegye Batizon (ma Osvarau, Románia) tartott közgyűlése tárgyalta Reszegey Bernát felperes és Jósa Mihály

32

, a kallói (ma Nagykálló) őrség hadnagyának, mint alperesnek ügyét. A regeszta teljes szövege így szól:

37 J

~ Sajnos a nemesség kelte nem található meg a Királyi Könyvekben, viszont a család letétjében szerepelt az oklevél eredetije, pecséttel és tokkal együtt! V.o. Siebmacher: Wappenbuch des Adels von Ungarn etc. Magyarország, Horvát-Szlavónia és Erdély Nagy Címerkönyve. Szerkesztette: Nagy Iván, Csergheö Géza, Bárczay Oszkár, Ivan Bojnicic, 1885-1898., 274-275. p. ~'

6 Daróczy, 81. p. Daróczy művében megjelent adatok nagy része pontatlan. ,7 Henzsel Ágota: Szatmár vármegye közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái 1629-1634. II/1. A SzabolcsSzatmár-Bereg megyei Önkormányzat Levéltárának kiadványai II. Közlemények 10. Sorozatszerkesztő: Nagy Ferenc, Nyíregyháza 1996. 151. p. - a továbbiakban: Henzsel