Jósa Miklós - Ulrich Attila: A németszőgyéni és bánházi Jósa család története (Régi magyar családok 3. Debrecen, 2005)
Sávolyi Jósa – Németszőgyéni Jósa rokonság? – Jósa családok a Dunántúlon a 15. században
férje későn kezdte el, 93 nappal később, mint azt a Hármaskönyv lehetővé tette. Úgy gondolták, ha felmerül a bíróságon, hogy a felperesek időben és jogosan indították meg az eljárást, arra azt „mongiuk megh vagion irva az Tripartitom elseö részében 33 Titulusban nilvan irva, efféle mondatoknak, mint az Actrix az kit hozott, ha szinten legitimus volna is, tovab nem dural, hanem chiak hatvan napigh, ez penigh az illegitimum mandátum költ Prágában 12 Julii... ". Az alperes Jósa leányág felkészültsége a perre nyilvánvaló volt tehát. AZichyek hasonlóan felkészültek Zlaukovich és esetleges örökösei ellen is - ahogy ez a forrásokból kiderült -, mivel utóbbi is érvényesíteni akarta öröklési jogát. A család álláspontja viszont az volt - annak ellenére, hogy mint alperesek, Zichy és Zlaukovich együtt szerepeltek -, hogy az ország törvényének megfelelően az oroszvári vicekapitány (majd kapitány) Zlaukovichnak semmi köze nincs felesége birtokaihoz. Erről így írtak: „ ...hogy efféle extraneus Nemet capitanioknak supra Nobilis et circa Jura Regni semmi keozeik ne légien... ". A Zichyekhez hasonlóan más Jósa leányági örökös család - Lengyel, Hathalmy, Sibrik - is igényt formált az oroszvári uradalom részeire, sőt azokat egymás között adták, vették is. 1599-ben Sibrik László és János, akik Jósa Orsolya |5 örökösei voltak, eladták az oroszvári uradalomban lévő részeiket tóti Lengyel Istvánnak és rokonságának, így Szerdahelyi Istvánnak, Pográny Istvánnak és Balogh Ferencnek úgy, hogy a Sibrikek vállalták a birtoklevelek átadását is. Cserében Lengyel Istvánéktól 6 jobbágyházban lakó jobbágycsaládot és ugyanennyi zsellércsaládot kaptak Sibrikek. Pontosabban kaptak volna, mert Balogh Ferenc egy későbbi leveléből kiderült, hogy az „üzletből" végül nem lett semmi. Történt ugyanis, hogy Zichy Pál, aki - mint láthattuk - gondosan nyomon követte birtokai sorsát, kérdőre vonta Lengyeléket, sőt később az ügyet a nádor is kivizsgálta. Nézzük előbb tóti Lengyel János levelét, amelyben értetlenül állt ,,Zychy Pal Uram es az éghez Jósa famíliának Panaszolkodaslatt") illetően, mert ő - elmondása szerint - semmiféle „tranzakcióban" nem vett részt. Később azonban leírta, hogy semmi baj nem származott abból, ha „azAttiafiak walami lewelekettpinzeken weöttek wolnais, ugy weöttekmint maghoknak", és egyébként is a levelek nincsenek nála, pedig azok őt illetnék meg. 30 Balogh Ferenc ezzel szemben a nádori vizsgálat eredményeként 30 MOL P 707 18. csomó, Fasc. 21 et B.
