Jósa Miklós - Ulrich Attila: A németszőgyéni és bánházi Jósa család története (Régi magyar családok 3. Debrecen, 2005)
Sávolyi Jósa – Németszőgyéni Jósa rokonság? – Jósa családok a Dunántúlon a 15. században
a korábban említett 1599-es szerződés tartalmának megfelelően vallott, tehát az igazat mondta el. Többek között a következőket rögzítették papírra a nádor emberei: „ ...nekem az Jósa Famíliával semmy contractusum nem volt, hanem nem tagadhatom azt, hogy az Attyafiakkal egyeott Sybrik Jánossal és Lászlóval valamy contractusom nem lett volna, mellyet my az Attyafyakkal beis tellyesitetteonk de az Sybrik Familian mult el az dologh es az contractusnak eok nem tettek eléghet, ezt nem tagadhatom, hogy valamy levelekéitpenzeonkeon nem vetteonk volna az Attyafiakkal egyeott, mellyek minketyllettenek... "J 1 Az oroszvári uradalom nagysága nem volt elhanyagolható, ezért a Hathalmy rokonsághoz tartozó családok nem adták fel a reményt a birtokok megszerzésére. A 17. század elejéről fennmaradt egy irat, amely a Hathalmy család követeléseit tartalmazta az egész Jósa családdal - az örökösökkel - szemben. A 10 pontban rögzített jegyzék alapján megállapítható, hogy a Hathalmy örökösök minden birtokot maguknak akartak. Rögtön az első pontban bejelentették igényüket a Jósa Benedek 13 örökségébe tartozó oroszvári rész-uradalomra, „castelliaval, zantoföIdeivel, ritivel, halazo vizeivel, mezeivel, erdeivel, kertéivel" egyetemben. Utasítottak továbbá, hogy a közben elzálogosított birtokokat váltsák ki, és nekik adják át. Ugyanígy követelték a Borbaliai(?), Dunakeszi és a Sukoró alatti, és „akármelyik varmegyeben levő" birtokokat is. Visszakövetelték a korábban Sibrik Jánosnak kölcsönadott 1000 Ft felét. Rögzítették azt is, hogy a kezükben lévő dereki jószágot „mindenki ellen egy költseggel és fáradtsággal oltalmazzák". A tizedik pontban - szintén saját családjuknak kedvezve - minden olyan jobbágyra, házra, földre ki akarták terjeszteni zálogból való kiváltási jogukat, ami idegen kézen volt. Ez esetben viszont megengedték, ha ilyen birtokokat sikerül szerezniük, akkor azt a rokonságukba tartozó családok, ha pénzüket megfizetik, szabadon kiválthatják tőlük. 32 Az írás stílusa kemény hangvételű, nem kéréseket, hanem követeléseket tartalmaz, arról viszont nincs már tudomásunk, hogy e tervezet valóra is vált volna. Oroszvár sorsáról annyit tudunk, hogy az a Zichy és a Lengyel család kezébe került 1610-ben. A 16. században olyan változások következtek be Magyarország történetében, amely a sávolyi Jósakat eredeti lakhelyükről menekülni 31 MOL P 707 18. csomó, Fasc. 21 et B. 32 MOL P 707 18. csomó, Fasc. 21 et B.
