Jósa Miklós - Ulrich Attila: A németszőgyéni és bánházi Jósa család története (Régi magyar családok 3. Debrecen, 2005)

A Jósa család a 20. században

„Egy hatgyermekes tisztviselő család 5. gyermekeként születtem 1941. március 20-án Budapesten, mit sem sejtve arról a világégésről, ami körülöttünk zajlott. 1945 elején a front már átvonult rajtunk, és ebből én talán semmire nem emlékeznék, ha a rengeteg hadifogoly ejtéséről szóló szovjet jelentések, melyeket Sztálinnak küldtek a győztesek, igazak lettek volna. De hát nem így volt, ezért hamarosan megkezdték a polgári lakosság összegyűjtését és deportálását. Mit tudhattam én akkor, hogy mi történik! De az a szörnyű emlék belém égett. Zsenge gyermekkoromból az egyetlen emlék apámról az a perc, amikor egy rosszul megvilágított lépcsőházban a korlátnál állok testvéreimmel. Mindenki sír, nővérem fogja a kezem, a szívem összeszorul, és apám arca eltűnik az orosz katonák gyűrűjében. Soha többé nem láttam őt. 1945. április 4-én vagy 5-én meghalt, és Makón a hősök temetőjében nyugszik. így kezdődött számomra a felszabadulás. Apám Jósa Jenő hős lett, mi pedig árvák. Ezzel anyagi helyzetünk is megváltozott. Édesapám, a valamikori középnemes család sarja a dolgos polgárok életét élte, miközben édesanyánk háztartásbeliként az utódok nevelésével foglalkozott. Apám halálával az ő biztos tisztviselői fizetésére alapozott életünk szétesett, ott maradtunk 47. kép Jósa Mária esküvői fotója