Jósa Miklós - Ulrich Attila: A németszőgyéni és bánházi Jósa család története (Régi magyar családok 3. Debrecen, 2005)

A Jósa család a 20. században

egy fillér jövedelem nélkül. A szép és tágas, kényelmes Szugló utcai családiházat, melyben mint bérlök laktunk, fel kellett adnunk és sok hányattatás után végül átköltöztünk Angyalföldre egy sok-gyerekes családoknak épített lakótelepre, egy 39 nm-es komfortos lakásba. Egész gyerekkorom és ifjúságom ott telt, tele szép emlékekkel. Furcsa így visszatekintve, hogy bár az egyik legjellemzőbb emlékem az, hogy állandóan éhes voltam, soha nem éreztem a nélkülözés éveit olyan elviselhetetlennek. Körülöttem mindenki olyan volt, mint én, mezítlábas, klottgatyás, a grundokon csavargó gondtalan kölyök. Kit érdekelt ha korog a gyomor?! Egy zsíros kenyér hagymával a legínycsiklandóbb finomság volt számunkra, amit oda nem adtunk volna semmiért. Na és a magozás! A Béke út 126, ahol laktam, csak 5 percre volt a Növényolaj gyár telepétől, ahol a vasúti szerelvények kirakodásakor mázsaszám hullott mellé a napraforgómag, néha a tökmag. Csak össze kellett szedni, hazavinni és megpirítani. Ha lent az udvaron összegyültünk, mindenki magot rágott. Ma azt mondhatom, hogy egészséges táplálék-kiegészítő a szotyola. Nekünk akkoriban viszont a szotyola volt maga a táplálék. Gyakorlatilag mindent megettünk, ami ehető volt. Néha még azt is ami nem. Egy alkalommal a srácok rohantak a hírrel, hogy az állomásra mogyorót hoztak. Mindenki ment, én is, hogy megkóstoljuk. Még soha nem láttunk mogyorót. Egy pár szemet ettünk, de nem ízlett, így aztán nagyon keveset vittünk haza. Estére rosszul lettem, nagyon magas lázam lett és végül elájultam. Jó néhányan kerültek válságos állapotba a telepen. Amit megettünk nem mogyoró volt, hanem ricinus mag, ami nagyon erős méreg. Hát ez is benne volt a „pakliban." De túléltük. A nyarak nagyon vidáman teltek. Sokat voltunk lent a Dunánál, ha szabadidőnk volt. A Meder utcai stégeknél lógtunk leginkább. Amúgy rengeteg papírt és hulladék fémet gyűjtöttünk, amit a MÉH telepeken váltottunk pénzre. A 48. kép Jósa Mária, férje Kiss Ferdinánd és egyik fiuk, Krisztián