Kisfaludy László: A kisfaludy Kisfaludy család története (Régi magyar családok 2. Debrecen, 2004)

Alispánok és várkapitányok Mohácstól a Rákóczi-szabadságharcig

Alispánok és várkapitányok Mohácstól a Rákóczi-szabadságharcig A magyar történelem egén baljós viharfelhőként tornyosul 1526 nemzeti tragédiája, a mohácsi csatavesztés. A sors különös játéka, hogy a leginkább szívbe markolóan talán Kisfaludy Károly írt róla Mohács c. költeményében. 1526 után az addig európai szinten is erősnek számító ország állandó védekezésre és folyamatos háborúkra kényszerült, hol a török, hol az osztrák ellen. Vajon mennyire befolyásolja egy ilyen országos jelentőségű csapás a társadalom alapsejtjeit képező családok sorsát? Ha e kérdésre a Kisfaludyak életének szemlélésén keresztül keressük a feleletet, a válaszunk az lehet: a hatás nem egyszeri és hirtelen, hanem csak folyamatában vizsgálva feltűnő. A családi birtokok zöme biztonságot nyújtó távolságban feküdt az oszmán fennhatóságtól, ám - amint azt rövidesen látni fogjuk - a 16. század vége felé előfordult, hogy török végvári csapatok törtek be Sopron vármegyébe, és feldúlták az ottani falvakat. így járt Kisfalud is. Ettől a kortól kezdve mind gyakrabban hallunk a Kisfaludy leszármazottak részvételéről a harcokban, amelynek elkerülhetetlen következményeként a háború szomorú velejárója, a fogság, a sebesülés vagy a halál jutott osztályrészül egyeseknek. Ugyanakkor a katonai érdemek nem egy Kisfaludyt emelnek ki a családból, akikkel majd részletesebben is foglalkozunk. A família 16-17. századi sorsának zenitjét az 1590-es évektől kezdődő néhány évtized jelenti, ekkor élt ugyanis Kisfaludy Balázs

86

, aki tisztségei révén ismertté vált a vármegyei közéletben is. Ő és utódai néhány évtizedre szinte lefoglalták maguknak az alispáni tisztséget, és ez helyi szinten a korábbinál nagyobb szerephez juttatta a családot. A közvetlenül Mohácsot követő évek fennmaradt oklevélanyaga lényegesen csekélyebb, mint a 15. század végi. A meglévő írások is elsősorban a Ládonyi család birtokügyeivel foglalkoznak. Kisfaludyakról újra csak 1542-ben hallunk, amikor Kisfaludy Mihály

62 testvérét, Lőrincet

63 mint Somogy vármegyében egy telekkel rendelkező nemest arra kötelezik, hogy Szörény (Zewren) falubeli birtoka, illetve Zádorban lévő portája