Kisfaludy László: A kisfaludy Kisfaludy család története (Régi magyar családok 2. Debrecen, 2004)

A Kisfaludyak ősei: a Csákok

lő Somogyban, továbbá Várna, Petend, a Karácsonyi szerint a Tisza és a Maros között elterülő Kopáncs, valamint Szőlős a révjével együtt (Pécska és Szemlak között), Újlak, Trucman, Miklós, Szanád, Ság, Vári, Waroct és Gedös (Gueduch),

66 az egyik legfontosabb birtok, amelynek hollétéről a korábbiakban már említést tettünk (Csanád vármegye, Pécskától délre). A végrendelet pontosan ismertette némely birtok gazdasági „erejét", értékét is, így például tudjuk, hogy Mihályi falu 30 telekkel, nyolc szolgával, négy ekéhez való ökörrel, 10 malommal, 300 lóval, 600 birkával és 200 sertéssel együtt jutott Izsák

4 birtokába. Az ispán gondoskodott feleségéről is, és igyekezett elejét venni a fiai közötti bárminemű ellenségeskedésnek: „...ezeken kívül, atyai jóságomtól vezéreltetve s megelőzendő azt, hogy halálom után fiaim között, kiknek egyike anyai részről a görögök nemes nemzetségéhői, a másik pedig a frankok kegyes neméből származott

67

, egyenlőtlenség támadjon, Izsák fiamnak anyai hitbér fejében adom Velg nevű földet, és ha bármikor vita támadna köztük, hogy egyiknek anyja után több jutott, mint a másiknak, nem kell csodálkozni második nőm hitbérének nagyságán, mert őt akkor vettem el, midőn már a méltóságok és vagyonok bőségét élveztem, az előbbinek idejében azonban nekem, mint ifjúnak, az időleges dolgok kevésbé virítottak." A végrendelet befejező részében fegyvereinek és hadfelszereléseinek sorsáról is említést tesz: „Izsák fiamnak, azt hiszem, eleget tettem, neveltetéséhez költséget, választott lovakat, minden készlettel szolgáltattam, egyszersmind őt nejével való háztartásában s házában atyai gondoskodással elláttam, úgy, hogyha tetszik nekik, Isten segítségével magáról kellően gondoskodhatik; azért minden hadszert, mely elhunytamkor hátramarad, Lőrincz nyerjen el, hasonlóképpen szőlőimet is, melyeket a Mátrában bírok; Woyla nevű pusztámat pedig nőmnek hagyom hitbérül, úgy, hogyha fiaira nem akarja hagyni, azzal szabadon rendelkezhessék, amint akarja!™ A második végrendelet 1237-re datálódik, és megszületését több ok is szükségessé tette. Egyrészt IV. Béla a korábban adományozott várföldeKarácsonyi 333.

p., Turul 1896/1. 5.p. MOL DL 61129, Hervay 122.

p., Fejér III/2. 227-230.

pp. - „ne per mortem meam inter filios meos, quorum alter ex parte matris a nobili genere Graecorum, alter vero a pia generositate Francorum duxerunt originem..." Turul 1896/1. 5.p.