Kisfaludy László: A kisfaludy Kisfaludy család története (Régi magyar családok 2. Debrecen, 2004)

A Kisfaludyak ősei: a Csákok

ket teljes mértékben visszavette, másrészt pedig időközben megszületett Miklós következő fia, János

6

. így aztán az ispán 1237-ben elsőszülött fiával, Izsákkal

4 együtt megjelent a fehérvári káptalan előtt, s ott újabb rendelkezést tett birtokairól.

69 Ezúttal csak két jószágot hagyott meg gyermekei közös birtoklásában, Vértesszentkeresztet és Ecsert, továbbá természetesen a nemzetséggel közösen bírt erdőből reájuk jutó részt.

70 A vértesudvarhelyi birtokon bárki építkezhetett a továbbiakban, de a már meglévő ház - a jogszokás értelmében - átkerült a legifjabb fiú (azaz most már János

6

) kezébe. Kereki, Celun, Orond, Tabajd és Kér Izsáké maradt, Mihályi és Kázmér falukkal egyetemben, továbbá Hód és Berény jószágokból néhány szolga. A másik két fiúé lett Bókod, Petlend, Csákvár, Vaja, Csesztreg, valamint Berény és Hód népeiből hét szolgáló. Ugyancsak az utóbbiak kezébe került Zimány, Szanád, Suous, Székaszó és Vinga birtoka, Gedös, a zamárdi szőlő, valamint hat szolga Celun faluból. Miklós

3 - önfenntartása céljából - visszatartotta magának Hódot, az általa vásárolt Miklós, Trucman és Gút birtokát, Székaszóban és Gedösön összesen 23 szolgát, Berényben pedig egy hírnököt. Miklós, Trucman és Gút további sorsáról úgy rendelkezett, hogy azokat majd azon gyermekének fogja adományozni, akivel a leginkább elégedett lesz.

71 Harmadik végrendeletét 1238-ban tette, ebben Hód falut átengedte fiainak közös birtoklásra, de ennek fejében visszavette Gedöst, valamint újabb szerzeménnyel gyarapította birtokai sorát, mégpedig a pontosabban nem ismert fekvésű Nadayggal.

72 Utolsó, negyedik végrendeletét 1239-ben, kevéssel halála előtt tette meg Gedösön (öregkori lakhelyén), az egresi ciszterci monostor három kiküldöttje előtt. Miután meggyónt, felmutatta előttük II. András és IV. Béla királyoktól kapott okleveleit és a fehérvári káptalan írásait, majd rendelkezett jószágairól. Ezen végrendelet megszületését - amellett, hogy az idős főúr halálán volt - az tette elkerülhetetlenné, hogy 1238-1239 tájékán megszületett negyedik fia, Márk

7 73 Az egresi konvent által már 69 MOL DL 61135-61136 70 H. O. IL, szerk.: Nagy Imre, Véghely Dezső, Páur Iván, Ráth Károly, Győr, 1865., 16-19.

pp., Hervay 122.p. - „et portionem meam de silva Wertus similiter eisdem in commune legavi" 71 Karácsonyi 333-334.

pp., Turul 1896/1. 6-7.pp. 72 Karácsonyi 334.p. 73