Pozsonyi József: A semsei Semsey család története (Régi magyar családok 1. Debrecen, 2002.)
A szabadságért harcoltak
vámtisztként működött, később a bevándorlási hivatal tisztviselője lett. 1902. szeptember 28-án részt vett a clevelandi Kossuth-szobor avatásán. 1911. június 18-án, nyolcvanegy éves korában, New Yorkban hunyt el. (Lásd a XVII. számú genealógiai tábla.) E két Semsey életrajza a legtöbb publikált forrásban ellentmondásos, és nyilvánvalóan számtalan tévedés van életrajzi adataikban. Az eperjesi állami levéltárban őrzött anyakönyvek szerint 1820 és 1850 között Karácsonymezőn Semsey Károly és Révész Rozália gyermekeként csak Viktor KároIy (237) született 1822. december 29-én, nyolc évvel korábban, mint ahogy a legtöbb írott forrás említi. Őt Nagy Iván Győzőként tünteti fel a Semsey családfán. Testvére, Kálmán máshol születhetett, és publikált életrajzi adatai több helyen tévesek. Semsey Kálmán 185 l-ben a következő levelet írta Pulszky Ferencnek: Jóakaró Uram! Élnem mulaszthatom hogy T. Uraságodnak legujabbi sorsom forgását valamint tengeri utazásunkat is tuttul ne adjam. Mink Liverpool városából április hó 7-én útnak indultunk kedvező szél mellet egész Mexikói öbölig, 16 nap alatt a nagy utatt hátra tettök, nem lévén Amerikáig csak négy napi utazásunk, de 22-én dél tájban megzavarodott a tenger és oly nagy szélvész támad hogy mind a három árboczunk letört, és igy pár napik hánt s vetett benőnket a szél még segéd árboczokat felál itották és igy Mindenható gondviselésével május 13-án Amerika határait láttuk meg. New Yorkba érkezvén igyekeztönk Dembinsky Urat feltalálni kitől idegen földön tanácsot vártunk, de csalatkoztunk, mert megtalálván ött oly hidegen fogadót hogy kérdésönkre még nem is válaszolt kimenvén othonjábol többet felénk sem nézet, most mi volt egyébb hátra mint házról házra járni mesterséget keresni de mindenütt azt válaszolták hogy a tanulásért fizetni kell, már akartam magam három évre lekötelezni koszt kuartél mellet de az sem használt, akartam Ujházy kolóniába jutni de nem volt ember mely segített volna, mert itt a magyar komité eloszlott a komáromi tisztekért, kik nem dolgozni hanem urat játszani akarván egy mást megcsalták, összeverekedtek, az újságba irtak egy más ellen, ezt látván az Amerikai minden adakozásai felhagyot és igy anyira rontották el becsületönket hogy itt ha magyarnak mondom magam utálnak. Sok kérésem után fogattak be egy Czukor fabrikaba hol nehezen dolgoznom kell a bérem hetenkint két dolár és harmadfél a koszt a legközönségesebb
