Janó Ákos: Hortobágy pusztáról fú a szél... Tanulmányok az alföldi pásztorkodás köréből (Hortobágy, Kiskunság) / A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 62. (Debrecen, 2011)

I. PÁSZTOROK A HORTOBÁGY MELLYÉKÉN - 5. Élet a pusztán - A juhoknál

volt a zöld lucerna, sóslórum, keserűlapú, feketenadály, bojtorján, csalány, gelice, szélhajtófű, szíkfű, szamártövis, birketövis, a kutyatej, a patkány her ilő, a feketesás és a háromélű fű. Hasznos a szíkmező, lapossás. Ha hályog ereszkedett a jószág szemére, fogtak egy vereshasú békát, felnyitották a jószág szemét és a béka hasával habosra dörzsölték. Hályog ellen porcukrot vagy porrátört, átszitált üvegport használtak, amit nádcsővel a jószág szemébe fújtak. Az is előfordult, hogy a jószág szemét „kiették" a legyek, vagy itatás közben egy másik a szarvával belevágott, s hályog keletkezett rajta. Ha a jószág torkánál sűguga keletkezett és az kifakadt, megtört tengerihagyma levével szívatták ki. Ez jó volt akkor is, ha megvágta magát, vagy eke sértette meg. Tályog keletkezett a jószág lapockáján vagy farán. Ezt is tengerihagymával szívatták ki. Ha az a gégénél jelentkezett, meg is fojthatta a jószágot. (O. A.) Előfordult, hogy két bika összeveszett, egyik sem bírt a másikkal és valamelyik gutaütést kapott. Ennek a húsát a gazdája mészárszékben kimérette. Ha a jószág szúrást kapott és „szökőszerűen" folyt a vére, akkor kifőzött, tiszta ruhában kavicsot vagy követ kötöttek a sebre és azt a szív irányában kötéllel vagy szíjjal ideiglenesen elkötötték. Ilyen esetben a jószághoz orvost hívtak és a történtekről a gazdáját értesítették. Lábtörés esetén besáflizták a törött lábat és a többi jószágtól elkülönítették. Ha nyílt törés volt, azt hipermangánnal fertőtlenítették. (M. L.) Ajuhoknál Amikor a juhász kihajtott, azonnal rühelni kellett, mert a juhokból „pattogott" a rüh. Reggel, mihelyt virradt, fel kellett kelni, ha azt akarták, hogy tiszta legyen a nyáj. A bárányokat is rühelni, férgelni és körmölni kellett. A rühzsírt a pásztorok maguk készítették. Összetétele: vékony terpentin, kínyező, vastag terpentin, disznózsír vagy faggyú. Az 1880-as évektől a fenti, hagyományos rühzsír helyett kreolint kezdtek használni, de ezt nem szerették, mert büdös volt, és szaga a gyapjún is érződött. A férgelő kihegyezett fa pálcika, amit mindig a kalapjuk mellé tűzve hordtak. A rühöt legjobban reggel lehet látni, amikor a juh felkelt. Kezelés után is figyelték, hogy melyik juh rühes, melyiket kell gondozásba venni. A rühes birka hátrahajtotta a fejét. Azt a juhászt, aki nem kezelte rendszeresen a juhokat, a gazdák nem szerették, hanyagnak tartották. Az olyan juhászt, akinek rühes volt a birkája, a gazdák a következő évre nem fogadták meg, de azt, aki mindig eleget tett a kötelességének, igyekeztek megtartani. A rühesség leginkább ősszel, esős időben, meg télen fordult elő. Ha ősszel elhanyagolták a kezelést, akkor télen volt baj vele. Egy nagy falka rühes birkával nem is bírt egy ember, a juhász segítséget hívott hozzá, általában ismerős másik juhászt. A segítséget a juhász úgy hívta, hogy a gazda észre ne vegye. Ha nem kapott segítséget, s 4 88^-