Janó Ákos: Hortobágy pusztáról fú a szél... Tanulmányok az alföldi pásztorkodás köréből (Hortobágy, Kiskunság) / A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 62. (Debrecen, 2011)

I. PÁSZTOROK A HORTOBÁGY MELLYÉKÉN - 5. Élet a pusztán - A juhoknál

a gazda látta a bajt, maga fogadott a nyáj megtisztításához segítséget, de akkor a juhásznak fel is mondott. Ha a juhász nem egyezett a gazdával, ő is felmondhatott. 15 napi felmondási időt tartottak, hogy az alatt a juhász más gazdához állhasson, vagy a gazda más juhászt találjon. Ha a birka nem volt rühes, a juhásznak nem sok dolga volt a nyáj mellett, csak „megétette" és megitatta. Más kötelezettsége nem volt, a gazda nem adhatott neki más munkát. Mikor adatközlőnk a fehértói földön volt, mint juhász, gazdája kaszálta a lucernát, ő meg aludt a hűvösön. De amikor a gazda este hazajött, s ő ment el a nyájat legeltetni, akkor meg a gazda nem segített neki. (E. J.) A nyüves vagy férges juh a fertőzést úgy kapta, hogy megharapta a kutya, vagy nyíráskor megvágták a bőrét és azt megköpte a légy. Ha észrevették, bekenték a sebet kreolinnal. A férges juhot lefogták, a juhász ráköpött a sebre, a féreg a nyáltól nem kapott levegőt és felszínre jött, s a férgelővel kifordíthatták. A férges juhot onnan ismerték fel, hogy sokat vakaródzott. Ha elől volt a seb, akkor a juh rugdalódzott, ha hátul, akkor rágta a szőrét. Kábaság. 2-3 cm puhaság érződött a juh fején. Kezelése úgy történt, hogy a fej megfelelő részéről levágták a gyapjút, majd felvágták a juh fején a bőrt, azt felhajtották, meglékelték a koponyát és alatta megtalálták azt a kis hólyagot, amiben a „motoz" (pete) volt. Ha ez a hólyag már korábban kipukkant, le kellett vágni a jószágot, de ha sikerült a műtét, azzal megmenthették a juhot. Végül a felvágott bőrt visszahajtották a koponyára és kis darab tiszta ruhával együtt levarrták. A kábaságnak „ideje" volt. Néha csak 2-3 évben jelentkezett valamelyik juhon, amitől az „keri"^ " , bolond" lett. Mindig arra forgott, amely irányban a fejében volt a motoz. Az ilyen juh kivált a többi közül, s elmaradt. Ha a juhot levágták, látták, hogy a tüdő-gyökerekben volt a baj. A kábaságtól szenvedő juh nem fejlődött, olyan sovány maradt, hogy húsa csak kutyának való volt. (T. I.) A keringős, vagy bolond birka ellátását Pintye Miklós elbeszéléséből az alábbiakban ismertük meg: A gyógyítás operálással történt. Ezt a jószág nehezen heverte ki. A juh a kutya ürülékét a legelőn felkapta, a betegséget attól kapta. Fejében lágytojásszerű vízhólyag nőtt, ami „elnyalta" a csontot, s a csont olyan lett, mint a kaucsug. A juh fején a bőrt késheggyel felvágták és felhajtották. Ekkor a vérzést kékkővel elállították, addig dörzsölték a juh koponyáját, míg a seb beszáradt. Ezután a juhot hátára fektetve kis görbe pengéjű, az úgynevezett „körmölő késsel" felvágták a koponyacsontot. A juh orrát befogták, hogy a koponyában lévő hólyagot kinyomja, majd azt gombostű gombjával addig dörzsölték, míg kifakadt. Amikor kijött a hólyag, látták, hogy annak gyökere le volt tapadva a koponyában. A hólyag kifakadása után megvárták, amíg a víz kiürült. Vigyáztak, hogy a víz a koponyába vissza ne ömöljön, mert ezesetben nem maradha4 89Í-