Janó Ákos: Hortobágy pusztáról fú a szél... Tanulmányok az alföldi pásztorkodás köréből (Hortobágy, Kiskunság) / A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 62. (Debrecen, 2011)

I. PÁSZTOROK A HORTOBÁGY MELLYÉKÉN - 5. Élet a pusztán - Asszonyok a pusztán

borjú: - Hozzuk haza! - mondta a gazda. (H. Zs.) Ha a birka elpusztult, a juhász megnyúzta, a bojtár hazavitte a bőrét és a húst is, megmutatni a gazdának, hogy valóban beteg volt az állat. A gazda a hazavitt húsból is megállapíthatta a jószág baját. Ha ragályos betegség pusztított, akkor az orvos ezt igazolta, s a pásztor ennek cédulájával számolt el a gazdának. Asszonyok a pusztán A juhászok április 1-én (vagy az időjárástól függően egy-két nappal előbb vagy később) hajtottak ki a legelőre, ez volt a juhkiverés ideje. A juhász családja azonban csak később, április 10-én költözött ki, amikor a fejés kezdődött és csak addig volt kint, amíg az tartott. Felesége kiköltözése előtt a juhász maga főzött, vagy szalonnát evett. A juhászok inkább délre főztek, mert reggel korán kellett menni a nyájjal. Naplementre leállt a juh, s ekkor már tudtak főzni. Kiköltözése előtt az asszony még a városban keltette a csirkéket, kacsákat, mert a keltetésre kint a pusztán már túlságosan meleg lett volna. (N. F.) A tüzelőt a pusztán az 1950 körüli években tréfásan „hazai /coszí"-nak mondtak. (M. J-né) Még kenyeret is sütöttek vele a legelőn. A kiköltözés után, meleg idő esetén a gulyásné kivitte a kunyhóból a dunnát, párnát a szabad ég alá és odakint, jó levegőn hált. Maga a gulyás is általában a kunyhó mellett, a szabadban töltötte az éjszakát. A kiköltözés után az asszonynak állandóan kint kellett lenni a pusztán. A pásztor felesége télen csak azt a munkát végezte, ami a ház körül adódott. A bent lévő állatokat gondozta, itatta és főzött. Minden héten négy kenyeret, meg egy cipót sütött. (K. J-né). Kiköltözése után viszont ő tartotta el a bojtárokat is. A kiköltözéskor az asszony zsírt, krumplit, s az étel elkészítéséhez edényeket, „kaszrolyt" vitt ki a pusztára. Kint a kunyhóban paprikás csirkét, tejfeles zöldpaszulyt, tökkáposztát, túróslaskát, pöszméte- és krumpli levest, s akár töltött káposztát is főzhetett. Ha a gulyában megellett egy tehén, az első napokban tejét a kisborjúnak adták, a továbbiból „gulásztát" készítettek. Míg az asszony kint volt, isztrongás bojtár nem volt, ő hajtotta a juhot a fejőhelyhez. Fejés után a tejet elszűrte, majd reggelit készített, legtöbbször tésztalevest. Amikor maguké volt a tej (pl. a vasárnapi tej), tejeskávét reggeliztek. Früstök után az asszony megcsinálta a gomolyát. (5 liter tejből lett 1 kg gomolya.) Ezután kitakarította a kunyhót, majd 12 óra körül az ebédfőzéshez fogott. Gombát nem szedtek, a pásztor felesége arra nem ért rá. A régi időkben előfordult, hogy még malacot is öltek. Annak kisütötték a zsírját, s a pásztorok jól lakhattak. Az ebéd egy óra alatt elkészült, ekkorára bejött a nyáj. Mikor készen volt az ebéd, az asszony azzal adta tudtára a távolabb lévő pásztoroknak, hogy felengedte a kútgémet, vagy ha azok közel voltak, kézjelzést adott. Ebéd után a juhász lefeküdt, vagy elment „tanyázni" pásztortársaihoz. Az asszony ez alatt mosogatott, sepregetett, mosott vagy varrt. Este naplement tájban a vacsora4 80 *