Janó Ákos: Hortobágy pusztáról fú a szél... Tanulmányok az alföldi pásztorkodás köréből (Hortobágy, Kiskunság) / A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 62. (Debrecen, 2011)
I. PÁSZTOROK A HORTOBÁGY MELLYÉKÉN - 5. Élet a pusztán - Kihajtás, kiverés
2. Nyári legeltetés az elöljáróság által kijelölt külső legelőkön. Ez időben a belső legelőn csak a fejős juhok lehettek. A kosok és meddelékek (meddő juhok) is a külső legelőre szorultak. 3. Az őszi legeltetési időszak augusztus elejétől novemberig tartott. Előbb a tarlókon, később a termények betakarítása után a répa- és krumpliföldeken járatták a nyájakat. 4. A téli legeltetés a fagyástól a beszorulásig tartott. A nyájakat a faluból hajtották ki naponta a közeli Rétre. A juhok ették az avart, a száraz kórót és egyéb növény maradványokat. 3 2 A pusztai élet megnyilvánulásai, a pásztorok mindennapi teendői, a jószággal való egész esztendei együttélés formái és hagyományos szokásai az év egyes szakaszaiban is vizsgálhatók, de nem köthető mind konkrét időponthoz. A jószággal való gazdálkodást, őrzésének, gondozásának módját, a legelők használatát valamint a városi elöljárókkal, legelő bizottsági tisztségviselőkkel, kialakított kapcsolatot az évszakoktól független jogszokások szabályozták. Szintén az évszakoktól függetlenül vizsgálhatók a jószágfajták, a fajtaváltás és a jószág-mennyiség kérdései, az időjárásra vonatkozó ismeretek, a pásztortársadalomban megfigyelhető munkamegosztás, munkaszervezet egyes kérdései, a bojtárok szerepe, a pusztán kint lévő pásztorfeleségek közreműködése az ellátásban, az aprójószág nevelésében, a tej feldolgozásban, valamint a pásztoroknak a gazdákhoz, és kint lévő pusztai alakokhoz (betyárokhoz) való viszonyulása, a többi pásztorral való érintkezései és a társasélet formái. Ezek miatt a fenti, évszakokhoz kötődő vizsgálati mód helyett a témák logikailag felépített sorát választottuk a pusztai élet részletekbe menő bemutatásához. Kihajtás, kiverés A juhok kihajtása a legelőre általában március 27-én volt, amikor a mező növésének háromnegyed részét elérte. Akkor hízott legjobban a jószág, amikor a „mezőhegyet megfogta", így a fű is tovább tartott. Ha a fű levénült, a jószág nem ette meg. Azt sem szerette, ha virágzott, a szél fújta és porzott. Ha nem várták meg a fű növésének háromnegyedét és jó időjárás következett, akkor még jobban hajtott, de ha rosszra fordult az idő, a fű hamar elszáradt, a jószág hamar lelegelte. (M. L.) A kihajtás ideje főként az időjárástól függött. Hajdúnánáson a nagy-jószágot április utolján, 28-29-én, vagy május 1-én hajtották ki a legelőre. A kihajtás napját a legelőtársulat határozta meg. Amikor a legelőn megnőtt a tippan és megerősödött, akkor volt legkedvezőbb a kihajtás. Az sem volt jó, ha túlságosan megerősödött, mert hamar elszáradt és letaposta a jószág. A Rétről a gulyát pünkösdkor áthajtották Pródra, mert 32 Gombás András i.m. 232-236. 4 54fr
