Janó Ákos: Hortobágy pusztáról fú a szél... Tanulmányok az alföldi pásztorkodás köréből (Hortobágy, Kiskunság) / A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 62. (Debrecen, 2011)
I. PÁSZTOROK A HORTOBÁGY MELLYÉKÉN - 4. Pásztorbérek és viselet
1948-ban jószágonként 1 lótartás 4 marhatartás 1 sertés, egyszeri szaporulatával 6 idei bárány Liba kivételével minden aprólék A számadó juhász bérébe tartozott, hogy tarthatott magának a legelőn 100 birkát. A bojtároknak 25 juhra volt tartásuk. A számadónak járó bérbe számítottak minden bojtár után havonta 1 véka terményt, ennek fele búza, fele rozs volt. Őrzésre egy emberre 150 birkát számoltak. (O. P.) A pásztorok között legnagyobb jövedelmük a juhászoknak volt. Hajdúböszörményben tavasztól őszig a juhász bére juhonként 5 kg búza, 5 kg árpa 5 kg tengeri, 5 kg árpa, 10 kg szalonna és 1-4 forint készpénz volt. A juhásznak ebből kellett az OTI -t (biztosítást) fizetni és a rühzsírhoz valót megvenni. A gazdák részletenként adták a pénzt nyíráskor, a gabonát gépelés után. A juhász, vagy bojtárja szekérrel járta sorba a gazdákat begyűjteni a természetbeni béreket. A növendék juhokért (1 éves korukig) nem járt semmi. Ha a falkában fejős juhok is voltak, ezek tejét a gazdák elvitték, de a vasárnapi tej akkor is a juhászé volt. Ha a pásztornak a falkában saját juhai is voltak, ezek után a hétköznapi tejből is járt neki rész. (O. P, Sz. G.) Hajdúböszörményben adatgyűjtésünk idején (1950-52) szinte minden nap - különösen piaci napokon - találkoztunk a jellegzetes Hortobágy-vidéki pásztoröltözékben lévő pusztai emberekkel. A hagyományos formák szerint kék vászonból készült bő ujjú, nyakánál madzaggal összehúzható inget és bőszárú gatyát hordtak, aminek a szárát télen bekötötték, hogy testüket a szél ellen védjék. A széles karimájú fekete kalapot viselő pásztorok büszkén és öntudattal hordták a városi polgároktól, parasztoktól megkülönböztető, mint társadalmi helyzetüknek és rangjuknak megfelelő öltözéküket. A nyersvásznat bezsírozták, hogy a tetvek bele ne essenek. így nyáron, amikor sok vizet kellett a kútból felhúzni a jószág számára, a zsíros gatyában majd megsültek. Ilyenkor gyakran lehajigálták magukról az inget, gatyát. (T. J.) Kint a pusztán, ha az idő megengedte, „gatyaszárbarí' jártak, ami a csizmaszárig ért. Hidegebb időszakokban, főként tavasszal és ősszel, ezeket a viseleti darabokat egészítette ki a juhbőrből készült bunda és a csikósoknál a cifraszűr. Szűrje minden férfinek, pásztornak és a gazdának is volt A gazdáké posztóból, a szegényeknek darócból készült. A nagygazdák a szűcsök által készített, sarkig érő, kivarrott és festett, szironyos (színes bőrcsíkokkal díszített) bundát viseltek. A juhászok bundájukat maguk készítették. Ezt jobban szerették, mint a szűcsökét, mert azok nagyon kifinomították, elvékonyították a bőrt. A juhászokéba benne maradt a zsír. 3-4 évig hordtak egy bundát, azután odaadták a kocsisoknak, vagy eladták, ügy tartották, addig jó a bunda, míg érződik rajta a juh szaga. (A. L.) 4 51 i r
