Janó Ákos: Hortobágy pusztáról fú a szél... Tanulmányok az alföldi pásztorkodás köréből (Hortobágy, Kiskunság) / A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 62. (Debrecen, 2011)
I. PÁSZTOROK A HORTOBÁGY MELLYÉKÉN - 5. Élet a pusztán
Nyáron a pásztorok juhász-, vagy gulyás-, csikós kalapot, télen báránybőr kucsmát hordtak. Kalapjukat darutollal díszítették. Hajdúböszörményben az 1950-es évek elején igazi juhászkalapja már csak három juhásznak volt. A kalap gyapjúból készült, s olyan kemény volt, hogy ha valakit mellbe vágtak vele, elszédült. E miatt a juhászkalapot tréfásan uaskalapnak mondták. A parasztoknak Kossuth-kalapjuk, csizmájukon „foglalós" sarkantyú volt, ez is megkülönböztette őket a pásztoroktól. Hajdúnánáson a szintén báránybőrből készült, karimás kucsma volt általános. Régebbi juhász viselet volt a fehér vászongatya, bőujjú fehér ing, oldal varrott, puhaszárú ráncos csizma. A fiataloknak szürke mellényük, az idősebbeknek fekete kangár, sárga vagy fehér „pikétekkel". Az első világháború előtt még ismerték és a juhászok hordták a „rajthuzli" elnevezésű, fekete posztóból készült, oldalt végig gombos nadrágot. Télen ebbe belehúzták a bőgatyát. A rajthuzlit azért szerették, mert ha megszaladt a nyáj, abban mindig utána tudtak menni, még éjjel is. A nadrághoz hozzávaló ing tartozott. (P . M.) Adatgyűjtésünk idején ilyet már látni sem lehetett. A pásztorok téli lábbelije a puha szárú, béleletlen „ványolt" csizma volt, amit olajos korommal feketére színeztek, s „foglalós" sarkantyúval láttak el. Ezt csak kivételes, ünnepi alkalmakkor viselték. Nyáron inkább, tavasztól a tél beálltáig, elhasznált csizmaszárból maguk által készített, kerek orrú vagy hegyes orrú bocskort hordtak. Kedvelték a juhbőrből készült, kívül barnára festett vagy fakó (nyers színű) és belül szőrös ködmönt. A régi pásztorok nagy, vállig érő körhajat viseltek, aminek a végét felgöndörítették. Többen hajukat befonták két ágra. Hajukba görbe fésűt tűztek, amit kalapjuk eltakart. Kalapjuk mellé háromágú lószőr fonatot illesztettek. 1887-ben Hopog János juhásznak két ágra volt fonva a haja. Akadtak fiatalok között is, akik nagy hajat viseltek, főként kondások és juhászok. A csikósoknál és gulyásoknál ez alkalmatlan lett volna, mert ők sokat szaladtak a jószág után, s a hosszú haj ebben gátolta volna őket. Később, a hosszú vagy befont hajat már nevetségesnek is tartották. A pásztorok borbélyhoz nem jártak, ha kellett, egymás haját nyírták. (P. M.) / 5. Elet a pusztán G ombás András a Hortobágy környéki jószág félszilaj formában történő legeltetésének egész évi folyamatában évszakok szerint megkülönböztethető, és ezzel együtt a pásztorélet évközi szakaszait is egymástól jól elkülöníthető időszakait határozza meg: 1. Koratavaszi legeltetés a hóolvadás után április végéig. Főként a település közelében lévő legelőkön, de Szent György-napig a gazdák hozzájárulásával a vetéseken is járathatták a jószágot. A juhok lazították, s trágyájukkal javították a talajt. 4 52*