Janó Ákos: Hortobágy pusztáról fú a szél... Tanulmányok az alföldi pásztorkodás köréből (Hortobágy, Kiskunság) / A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 62. (Debrecen, 2011)
I. PÁSZTOROK A HORTOBÁGY MELLYÉKÉN - 2. Juhok, falkák, nyájak
amelyeket Gombás András szentmihályi gyűjtéséből ismerünk. 2 3 A kisbárány egy éves koráig jer/ce- vagy kosbárány. Ezek külön nyájakban jártak. A második évében lévő juh a tokjó (jerke- vagy kostokjó). A jerkét a második évében űzették fel, ha űzetlen maradt, vagy nem eresztették kos alá, a harmadik évében apáca. A felűzetett jerke egy éves korában előfias juh, a következő tavasszal második bárányos. A jerke ellés után anyajuh lett. A kosbárányokat két hónapos korukban herélték, ettől kezdve megnevezésük ürü, vagy ürütokjó (ivartalanított tokjó), a harmadik évben öreg ürü. Amit ezekből a nyájak vezetésére neveltek, abból lett a vezérürü. Ennek nyakán nyíráskor szőrt hagytak, hogy megkülönböztessék a többitől. Az „üres maradt", fiát vesztett, esetleg szükségből elválasztott bárányú anya vagy fiatal tokjó a canga. Amelyik már két éven át nem lett vemhes, azt mustraként eladásra tartották tovább. A meddő juhok neve meddelék. (Külön nyájban: meddő nyáj). A kiselejtezésre ítélt kostokjó a mustra kos. Az ürüket 3-4 éves korukig gyapjú hozamukért tartották, abrakolták és eladásra feljavították. 2 4 A juhok korát a fogak számából is megállapíthatták. A báránynak az első évben 8 apró, bárányfoga van. Ezután minden esztendőben „kilök" kettőt, tehát évenként „két fogat vált", a negyedikben már minden foga új, tehát hat foga van. Ekkor mondták a juhot berakott fogúnak. Ezeken kívül vannak a zápfogak. A juhok fogai hat éves korukban kezdenek ritkulni, hullani, nyolc éves korukban már foghíjas, mustrák. A fog vagy „kibukik", vagy belekopik az ínybe. CItóbbi esetben is tud még legelni a juh, de az ilyen jószág csak nagy mezőben él meg. Az ilyet feljavítás után eladták levágni. A legtöbb gyapjút egy éves korában adta a juh, ami a „kosztírozástól" is függött. Ha rosszul tartották, 2-3 kg gyapjút nyertek róla, jó tartással a gyapjú 6-9 kg-ra is gyarapodhatott. Az ezertől nagyobb számú jószág a nyáj, ami általában több gazda tulajdona. A nyájaknál szokásos megkülönböztetések: Anyajuh nyáj, ürünyáj, (heréltek), tokjónyáj, 25 kos- és apáca nyáj. CJtóbbiak újabban inkább falkában voltak. A kisebb csapat neve fót (100-300 db.) Mindez általában egy-egy gazdáé. A száznál kisebb számú juhot csapatnak mondták. Anyafalka a tenyésztésre beállított juhok, az ürüfalka az ivartalanított, két éves, hízásra szánt, a tokjófalka a növendék juhokból álló, az ispitályfalka a beteges vagy gondozásra szoruló juhok csapata. 2 6 Voltak ezeken kívül heverő-, fejős-, meddő-, stb. falkák és nyájak. Oláh Gábor és Oláh Imre őriztek ketten 436 birkát. Mindez 28 gazdáé volt, de kettőjüknek volt közte 45 saját. A saját juhok mind merinói fajtájúak voltak, a gazdáké vegyes: magyar, merinói, purzsa, racka. A juhfajták az egész pródi legelőn vegyesen 23 Gombás András: Juhtartás Szentmihályon (Tiszavasvári). A Jósa András Múzeum Évkönyve, III. Nyíregyháza, 1963. 223-248. 24 Bencsik János i.m. 1971. 146. 25 Zoltai Lajos i.m. 34. 26 Bencsik János: Pásztorkodás a Hortobágy északi területén a XVIII. század végétől. Debrecen, 1969. 26. 4 33 i r
