Janó Ákos: Hortobágy pusztáról fú a szél... Tanulmányok az alföldi pásztorkodás köréből (Hortobágy, Kiskunság) / A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 62. (Debrecen, 2011)
I. PÁSZTOROK A HORTOBÁGY MELLYÉKÉN - 1. Határhasználat és a jószágtartás múltja
voltak a telek- vagy szállásföldek és az ugar. A belső legelőre csak libát, csirkét engedhettek, nagyjószágot oda nem volt szabad hajtani. 1 2 A tagosítás előtt 10-15 juh- és 3 disznónyáj volt a legelőn. Egy juhnyáj 1500-2000 darabból állt. Egyik esztendőben 60 ezer juh úszta meg az „úsztatót", ami a Békás csárda mellett volt. A csárda is, meg az úsztató is a város tulajdonában volt. Az úsztatás díja egy birka után 1 krajczár volt. A tagosítást 1886-ban kezdték. Erre az „urak" beszélték rá a gazdákat. „Többet ér el a gazda, ha egy tagban van a földje" - mondták. Többen azért ellenezték a tagosítást, mert megszokták, hogy a határ egyik részén volt a szántójuk, másik részén az ugar, amit a régi rend szerint legeltethettek. A szántókat a városi házak után mérték ki a gazdák számára. Ha valaki nem tudta megművelni a földet, másnak adták. Többen igás jószág és a munkákhoz szükséges felszerelés, gazdasági eszközök, s munkaerő hiányában nem győzték a földeket megmunkálni, s azt eladni kényszerültek. Hajdúböszörményben a város a ki nem váltott földekért holdanként 4-10 krajczárt fizetett, ennél jobb áron eladni sem lehetett. A városok vezetői nem beszélték meg a gazdákkal a tagosítás tervét, mert tudták, hogy azt azok nem hagynák jóvá. A tagosítást csak a nagyobb gazdák szorgalmazták. A legelő drágább lett, mivel a kiosztás után a város teljes jószágállományához képest kevés legelő maradt. A lecsökkent legelőterületek miatt költségesebb lett az állattartás és a jószágok száma megfogyatkozott. A Kunságból ekkor csapatosan jöttek a gazdák, s itt felvásárolták a juhokat. A tagosításkor először a jobb földeket osztották ki. Az egyes gazdák földjeit egy darabban adták ki. A szőlők mögötti Zajgató-járást adták a „gyalog" (igával nem rendelkező) embereknek, a Vidi-földet (8-10 köblösönként kimérve) a kisebb birtokosoknak, a puszta Tedej és Niczky-föld a nagyobb birtokosoké lett. A lakosok nehezen mentek bele a tagosításba, de kétharmad részük voksolt mellette. A szántóföldek tagosítása folyt 10 évig, ez után következett a legelők felosztása, ami a gazdák tulajdonában lévő jószágok száma szerint történt. Akinek több állata volt, nagyobb legelőt kapott, akinek jószága nem volt, semmit se kapott. A földek tele voltak ürgével, az új tulajdonosok azokat kiirtani nem tudták, több esetben a földet meghagyták kaszálónak. Az ürgefogáshoz legelőbb a böszörményi gazdák kezdtek hozzá, e miatt csúfolták őket később „ürgéseknek". (P. P.) A szántóföldek tagosítása után következett a legelők felosztása, amit állatlétszám szerint végeztek. Akinek több jószága volt, több legelőt kapott. (A tagosítás előtt senki nem tudta, hogy a közösben hol volt a legelője.) A felosztást a nagyobb, juhtartó gazdák kezdeményezték, hogy nyájaikat saját legelőiken tarthassák. A legelőt a jószágok számának megfelelően két részben adták ki, a gazdák kaptak jó legelőt is, meg szikest is. A közös legelőkre korábban minden hold után a gazda hajthatott egy nagyjószágot 12 Balogh István i. m. 1955. 117. 4 19*
