Janó Ákos: Hortobágy pusztáról fú a szél... Tanulmányok az alföldi pásztorkodás köréből (Hortobágy, Kiskunság) / A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 62. (Debrecen, 2011)
II. ÁLLATTARTÁS, PÁSZTORÉLET A SZANKI ÉS MÓRICGÁTI PÜSZTÁN - Pásztorélet a nagybarmoknál
- Pista, ha verekedni akarsz, eredj oda, ahonnan jöttél! Erre a vendég megszelídült, s oda telepedett a Csontos asztalához. Iszogattak, nótáztak, de egyszer Pista fogta a botját s leseperte vele a borokat az asztalról. A kocsmáros oda ugrott, cseléde is segítségére ment, s birkózás közben kést nyomott Pista farába. Erre ő még jobban megvadult, a vendégek kitódultak a kocsmából, csak Csontos maradt bent a sebesülttel, aki törni-zúzni kezdett, az asztalokat felborogatta, a kályhát is kimozdította a helyéről, s forgópisztolyával kettőt a pallatba lőtt. - Hagyd abba Pista, elég lesz ezt már megfizetned! - szólt neki Csontos. Ekkor őrá is rátámadt, aki kimenekült előle az udvarra. Volt ott egy kocsi, kivette a rúdját ütlegnek. A kocsmáros ezt közelről látta, mert olyan bujkálós holdvilág volt. Odalépett hozzá, s egy vasvillát adott a kezébe. A kocsmából kirohanó Papot Csontos a villával úgy fejen találta, hogy koponyatetője 16 lépésre repült és a vasvilla is elvált a nyelétől. Ekkor a nyéllel kezdte vágni, mint a fát, úgy hogy Pap Pista nem kelt fel többé. Csontost a bíróság önvédelem címén felmentette. 5 9 A pusztai élet legnagyobb társadalmi eseményei a vásárok voltak. Vásárra leginkább Kecskemétre jártak, de nagyjószágért a halasi vásárokat is gyakran látogatták. Ha jószágot akartak eladni a gazdák a baromból, üzentek a pásztoroknak, hogy hajtsanak el annyit, amennyit eladni kívántak. A pásztorokat és a jószágot a gazdák a vásárban várták. Juhot, sertést, baromfit a közelebbi félegyházi és majsai vásárokra vittek eladni. Mióta Szánkon is tartottak vásárokat, annyi jószágot hajtottak ide, hogy nem fért be a vásárba. Mivel a gazdák legfőbb jövedelmi forrása a jószágtartás volt, igyekeztek évközben is figyelemmel kísérni a pusztán állataik fejlődését. A gazdák évenként egyszer, de némelyek kétszer vagy háromszor is kimentek a pusztára megszemlélni jószágaikat. Jó legelőjük van-e, jó helyük van-e a pásztornál, milyen a jószág sóval való ellátása, fejik-e a teheneket a pásztorok? - Fejjék ám, hogy majd télen mi is fejhessük azokat - mondták a gazdák. A gazdák hagyományos, közös szemléjét jószágfelnézésnek mondták. A jószágfelnézés ideje pünkösd szombatja volt. Szentmiklósról, Lacházáról, Szentesről, Csongrádról 10-15 kocsi volt ilyenkor egy-egy cserény körül, de volt, aki csak másnap ért oda. Péter-Pálkor megint jöttek a gazdák felnézni a jószágot. Ezek nagyobb része pünkösdkor nem volt ott. Mindig megrakodva érkeztek, ilyenkor a pásztorok sokféle ajándékot, ételt, italt kaptak. Ha jól élt a jószág, szívesen is fogadták a pásztorok a gazdákat. Különösen a szentesi és csongrádi gazdáknak örültek, akik nagy fehér kenyerekkel, kaláccsal, borral, pálinkával érkeztek. Errefelé akkor csak a rozskenyér járta. Ami az eszem-iszom és kínálgatás után az italból megmaradt, arra a gazdák azt 59 Nagy Czirok László gyűjtése. 4 159 *
