Janó Ákos: Hortobágy pusztáról fú a szél... Tanulmányok az alföldi pásztorkodás köréből (Hortobágy, Kiskunság) / A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 62. (Debrecen, 2011)
II. ÁLLATTARTÁS, PÁSZTORÉLET A SZANKI ÉS MÓRICGÁTI PÜSZTÁN - Pásztorélet a nagybarmoknál
mondták: - Öntse ki kentek! A megmaradt italokat összeöntötték, gyakran be is rúgtak a pásztorok. Ők meg a magukéból viszonozták a vendéglátást. A pásztorok étel készítményei csemegét jelentettek a gazdáknak. A pásztorok túrós acskója fel volt akasztva a cserénynél. - Mi van abba? - kérdezte az egyik tőkegazda. - Túró, meg tarhó! - felelte a lakos. - Tyű, az angyalit, azt most szíves engedelmükkel megkósoljuk! Erre a lakos már akasztotta is le a cserényoszlopról a nagy tarhós acskót, a gazdák meg körülülték, s elkezdték kanalazni. A lakos látta, hogy milyen jóízűen esznek, odaszólt: - László gazda! Aztán magot hagyjanak ám! (amelylyel a következő készítmény tarhóhoz a tejet beolthatják.) De biz a gazdák semmit sem hagytak, s ha ezt a pásztorok szóvátették, azt mondták: - Nem találtunk abban semmiféle magot! s jót nevettek rajtuk a pásztorok. 6 0 Mikor a gazdák távozni készültek a pusztáról, így köszöntek el a pásztoroktól: - No, isten álgya mög kentöket, mög verje mög kentöket jó esővel! Erre a lakos így válaszolt: - Köszönjük szépen! Verje mög az Isten kigyelmetöket is! SS Másik esemény volt a pásztorok életében a jószágolvasás. A közös legelő ügyeit intéző szentmiklósi és lacházi gazdák időnként váratlanul megjelentek a pusztán és jószágolvasást tartottak. Előre kiüzentek a pusztabírónak, hogy az mikorra várja őket a jószágolvasásra. Ennek a célja főként a pásztorok ellenőrzése és annak megállapítása volt, hogy nem legel-e illetéktelenül idegen jószág a pusztákon. A jószágolvasásnál 6-8 szentmiklósi, illetve lacházi ember tevékenykedett a csőszök közreműködésével. A jószágot a pusztaházi akolból indították, vagy a baromkútnál a deleltetés utáni indításkor vették számba. A jószágolvasás hírének a pásztorok igencsak előre neszét vették. Mivel az elöljárók kocsival jártak a pusztára, a kocsis is hírül adhatta a várható eseményt a pásztoroknak. Ilyenkor egyik pásztor segítette a másikat: - Tehozzád mikor gyünnek olvasni? Adok ám akkorra 5-6 marhát, ha kell! Tudták, hogy a visszasegítés bizonyos. - Van-e fölös jószágod? - kérdezte egyik számadó a másiktól. Ha a pásztoroknak volt 60 őrzetőjük (szabad tartás) a bérükben, előfordult, hogy 100 marhát is tartottak a legelőn. A fölös jószágot a jószágolvasás idejére el kellett tüntetni a pusztán. A pásztorokat nem mindig foglalta le teljesen a jószág gondja, társas életre, szórakozásra, játékokra is jutott idejük. A fiatal, tapasztalatlan bujtárokat az öregebbek apró tréfákkal ugratták. A vidám történeteket, jól sikerült tréfákat más vidékek pásztoraitól is szívesen meghallgatták, azokat számon tartották és alkalomadtán maguk is felhasználták. Dobos József bugaci számadóról mesélték, hogy szénáért küldte az egyik bujtárját a tehetős monostori gazdához, Csitári Jánoshoz. Mikor indulni akart a bujtár, jól ki60 Gyűjtő: Nagy Czirok László. Adatközlő: Gál Miklós, Móricgát. 4 160 *
