Janó Ákos: Hortobágy pusztáról fú a szél... Tanulmányok az alföldi pásztorkodás köréből (Hortobágy, Kiskunság) / A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 62. (Debrecen, 2011)

II. ÁLLATTARTÁS, PÁSZTORÉLET A SZANKI ÉS MÓRICGÁTI PÜSZTÁN - Pásztorélet a nagybarmoknál

Szánk községhez csatolt Móricgát puszta területén szintén 1 kocsma, összesen tehát 4 kocsma lenne véglegesen a bor, sör és szeszesitalok kimérési czéljára megállapítandó." A pusztai csárdákról a korábbi időkből is vannak emlékek, de azok nem egy időben működtek. Talán legismertebb volt a Fakilirxcses csárda. Kettő is volt ilyen nevű, mindkettőnek fa kilincs volt a bejárati ajtaján. Egyik a Halas-Félegyházi út és a majsai út találkozásánál, a jelenlegi falu végén, a másik a Halas-Félegyházi útban, a mai falutól keletre. Ez utóbbi volt a régebbi, az 1850-60-as években virágzott. Istállója Segesvári Mihály tanyájában gyűjtésünk előtti években még fennállott. Az újabb Fakilincses csárda falai még ekkor is álltak a Béke utca egyik saroképületében. Mint tulajdonosok, Zabai István, egy Liskó és egy Forrai nevű ember voltak utoljára benne csárdások. A Pipagyújtó csárdában a Vad kert-Félegyházi út szélén Harmatné volt az utolsó kocsmáros. Elbeszélőink szerint igen szép asszony volt, Bezsenyei Menyhárt csősz egyszer minden csókjáért ezüst hatost adott neki. A Szalma csárda a Vadkert felől jövő, s a Halas-Kecskeméti útba torkoló út szélén volt, a Zöldhalmi csárda pedig a Halas-Kecskeméti útban, Orgovány-Bugac szélben. A Zöldhalom nevű pusztarészről nevezték el, Manó Terka mért benne utoljára. A Zsindelyest a kismatkói úton érték a pásztorok, a Morgót pedig Dégi nevű kocsmárosról emlegették. Látogatott volt még a Cserepes és a Förgeteg kocsma, ütóbbiban a Szőlősor alsó végén egy Förgeteg nevű gazda nyitott italmérést. Később Osváth Sándor volt benne kocsmáros, s a pusztacsőszök, pásztorok és utasok jól odaszoktak. Néha egész nyalábra való somfabot, meg horgosbot állt a sarokban, jelezve a kocsma nagy forgalmát. E csárda mellett vezetett el a vadkerti út, s az utasok gyakran megálltak a kihallatszó nagy zajra. Egy Halasi nevű csősz bejáratos volt a Förgeteg kocsmába. A pásztorok igen haragudtak rá, mert sokat kellemetlenkedett nekik az okozott kártételek miatt. Bosszút forraltak ellene, s mikor a csősz mulatott a csárdában, csapatosan rátörtek. Előbb a lámpát ütötték le, hogy sötét legyen, majd a csőszre támadtak, aki oly derekasan védekezett, hogy csak nehezen tudták a pásztorok legyűrni. Csontos Sándor 73 éves móricgáti gazda egy vele megesett kocsmai verekedést mesélt el: Volt Móricon egy nyalka, de igen izgága természetű fiatalember, a puszta réme, Pap Pistának hívták. Sarkantyús csizmában, a legelső sifonból készült bőgatyában, bő ingujjban, ezüstgombos kismándliban, pörge kalapban járt. Lopott, rabolt, az ablakokon éjjel belövöldözött, emiatt sok haragosa volt, de tartottak tőle az emberek, senki nem merte tetteit számon kérni. 1906-ban történt, hogy a pusztaiak közül sokan összeverődtek Varga Mihály kocsmájában Móricon. Egyszer csak beköszönt a kocsmába Pap Pista, jókora somfabot volt nála. Köszönés után botját földhöz ütötte és azt mondta: -Aki nem akar verekedni, az menjen ki a kocsmából! Csontos Sándor válaszolt neki: 4 158 <§>