Janó Ákos: Hortobágy pusztáról fú a szél... Tanulmányok az alföldi pásztorkodás köréből (Hortobágy, Kiskunság) / A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 62. (Debrecen, 2011)

II. ÁLLATTARTÁS, PÁSZTORÉLET A SZANKI ÉS MÓRICGÁTI PÜSZTÁN - A puszták képe, szerkezete a felosztás előtt

Szánkót, mint Kunszentmiklós pusztáját a Jászkun Kerület jászberényi közgyűlése 1760-ban 5000 ft-ra értékelte. Ugyanakkor Kunszentmiklós teljes értéke pusztáival együtt 40 066 ft volt. Móriczgát redempciója Lacháza 9900 ft-os teljes értékéből 2000 ft-ot tett ki.

5

6 A redempció idején a kiskun helységek határainak nagyobb része még osztatlan maradt. Ezeket a közös tulajdonú „szabad" pusztákat a helységek különböző módon, közös legeltetéssel, vagy haszonbérbe adás útján hasznosították. Szánk és Móricgát pusztákon már a községesítés előtt osztottak ki földeket a redemptus birtokosok között. A kiosztott, egyéni tulajdonba vett földeken azonban nem maguk a gazdák, hanem cselédeik, napszámosaik, tanyásaik - főként időszakosan telepedtek meg. Rajtuk kívül mind Szánkon, mind Móricgáton csak néhány pásztorcsaláddal találkozunk, a szintén időszakosan kint tartózkodó pusztacsőszökkel együtt. így még 1827-ben is Szánkon csak 19 ház volt 181 lakossal, Móricgáton pedig 3 ház 41 lakossal. Mégis azt mondhatjuk, hogy a későbbi falu törzsökös lakossága, mint első megtelepülök, Szánkon a kunszentmiklósiakból, Móricgáton pedig a lacháziakból került a pusztákra. Az első földosztások után mindkét pusztán kisebb mértékben földművelő gazdálkodás is folyt, de az anyavárosoktól jelentős távolságra lévő földeken nagyobb arányú földművelés nem alakulhatott ki, amit különben a határhasználat kötelezően meghatározott rendje is gátolt. A nagyrészben homoki, erdős-legelő földeken egészen a puszták teljes felosztásáig, 1892-ig, az állattartás és pásztorkodás virágzott. A puszták képe, szerkezete a felosztás előtt S

zánk a II. József-féle kataszteri földmérésben részletezés nélkül csak mint „sován homok" szerepel. Rácz-Házi pusztája baromjárás, amely észak felől határos a bugaci pusztával, délről a bodoglári pusztával, nyugatról a tázlári és bócsai pusztával. „Állt ezen szakasz rész szerint sován homokból" Bánóhalmi nevezetű pusztája, mely északról Móritz pusztával, keletről Szent László pusztával és Majsával, nyugatról a bugaci pusztával határos, nagyrészt marhalegelőből, göbölyjárásból, rész szerint pedig sovány homokból, vizes legelőkből és sima, szikes tavakból áll.

1

6 A régi szanki dűlőnevek: Szőlőhegy, Csárdaszék, Kápolna, Kőkút, Csücskő, Messzelátó, Kiszsombós, Piócás, Bánó, Burján, Virágos, Bundás, Hármas, Kisasszony-dülő, Orgovány-Izsák, Fülöpszállás-Szabadszállás-Kunszentmiklós felé jártak a városba. Ezen az útvonalon hajtották a pusztára a barmokat is. Ha Móricgátról reggel kocsival elindultak, csak este érkeztek Lacházára. Az anyavárostól még távolabbi, a világtól szinte elzárt puszta volt Móricgát. Lacházára közvetlen út nem vezetett. A pusztáról egy helyen kieresztettek, legeltettek, azután 56 Szolnoki Állami Levéltár Jászkun kerületi adóalany összeírás. 4 141 <§>