Janó Ákos: Hortobágy pusztáról fú a szél... Tanulmányok az alföldi pásztorkodás köréből (Hortobágy, Kiskunság) / A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 62. (Debrecen, 2011)

I. PÁSZTOROK A HORTOBÁGY MELLYÉKÉN - Adatközlők

tanulta, harmadjára, 1948-ban 5 hónapos állattenyésztési tanfolyamon vett részt. Itt kitüntetést is kapott. Adatgyűjtés 1950. VII. 14. (M. L.) Máró Lajos, Hajdúnánás, Közöslegelő. 23 éves gulyás számadó. Apja csikós volt, ő az apjával volt 1942-ig, azután lett gulyás. Egy évig volt Tedejen, máskor mindig a nánási legelőkön szolgált. Adatgyűjtés: 1950. július 15-én. (M. M.) Murvai Mihály, Hajdúnánás. 1940-ig juhász volt. Apjának is voltak juhai, aki fiatal korában urasági cseléd volt. Öregségére 100-120 juhot szerzett, fia ezek mellett nőtt fel és lett juhász. A katonaság idejének letöltése után elszegődött „cselédjuhásznak" (kommenciósnak). Itt 300 anyajuhot őrzött. (M. M.) Murvai Mihály, 1892-ben született, 1919-ben nősült. Apja magatarti juhász volt, saját nyáját őrizte és gondozta. Fiatalabb korában, 10 éves korától 21 éves koráig az apjánál volt bojtár, később földet szerzett magának és gazdálkodott, s e mellett maga is magatarti juhász lett. Az első 5 hold földet 1925-ben, házát 1934-ben vette. Míg saját háza nem volt, uraságnál szolgált, mint juhász, ott kapott lakást is. (O. G.) Oláh Gábor, született 1907-ben. Két bátyja volt, akik Szeg-ben szolgáltak, ő az egyik mellett volt bojtár Debrecen környékén. 9 nyarat töltött a Hortobágyon, ebből 4 nyarat a balmazújvárosi legelőkön. A második világháború után Hajdúböszörménybe került a Pród pusztára. Apja, nagyapja szintén juhász volt. Adatgyűjtés: 1950. július 12-én. (P. P.) Pápista Péter, Hajdúnánás. Nyolcan voltak testvérek, négy fiú és négy lány. A fiúk közül 3 lett juhász, egy pedig csikós. Ő 13 éves koráig a nagyapjánál nőtt fel, majd 26 éves koráig, nősülésének idejéig cselédkedett. Iskolába nem járt. Volt a nagyapjának két lova, gyerek korában azokat őrizte, szántáskor vezette. Az apja itt volt juhász, 2-3 hónaponként ment haza a családjához. Olyan szegény volt, hogy nem bírta ruházni a nagy családot. Néha bennkosztos juhásznak állt be egy-egy gazdához, ahol nem kapott kommenciót. Családja nem lehetett a gazdánál. Ilyenkor az anyja, meg a többi gyerek a nagyapjuknál voltak. Az apja azért szegődött bennkosztosnak, mert előfordult, hogy nem kapott másutt helyet. Volt 15-20-30 db juha, azok számára juhtartást kapott. A gazdák szívesebben fogadták azokat a juhászokat, akinek nem volt családjuk. A juhásznak a juhtartáson kívül is lehetettek juhai, de azokat nem tartotta el a gazda, a juhász kiadta felibe (fele szőr - fele bárány). (P. M.J Pintye Miklós, volt juhász számadó. Nem tudta, hogy a családja honnan származott, de Hajdúböszörménybe bevándoroltnak tartották. Apja az ő 4 hold földjén nem tarthatott juhokat, azokat más földjére küldte ugarra, tarlóra és csak legelőbért fizetett értük. Saját földje arra kellett, hogy a mindennapi kenyerét megtermelje. (SZ. G.) Szekeres Gábor, született 1915-ben. 20 éve juhász. 7 évig volt bojtár Oláh István számadónál a város alatti legelőn, majd az újvárosi földön. A Nagyhortobágyon 7 évet töltött, mint juhász. A hajdúböszörményi Pródra 1938-ban került és ott 10 évig 4 135 *