Janó Ákos: Hortobágy pusztáról fú a szél... Tanulmányok az alföldi pásztorkodás köréből (Hortobágy, Kiskunság) / A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 62. (Debrecen, 2011)
I. PÁSZTOROK A HORTOBÁGY MELLYÉKÉN - 6. Egy évszázad tanúja
vei az nem kapta meg a gróftól újra az addig bérelt birtokot, és felhagyott a gazdálkodással. Innen Kiscserepesre került számadó bojtárnak. Harnstein (Listyán) Lipót itt a Semsey gróf birtokát: Vókonyát, Darassát, Szigetet, Jenőházát, Virágoskutat, Nagytanyát, Görögtanyát és Malátomtanyát birta, de bérelt még a dadai földön a káptalantól 3000 hold szántót is. Volt 5000 juha, ahhoz a számadó mellett nyolc bojtárja, egy kisbojtárja és egy kospásztora. Itt számadó bojtár lett 600 anyajuh mellett. Mindegyik pásztornak 600-as falkája volt. Neki, mint számadó bojtárnak a kommenciója 7 köböl rozs, 2 köböl búza, 1 kocatartás, 1 véka főzelék (fele köleskása, másik fele paszuly) 20 kg szalonna és 14 korona volt. Ebből a 14 koronából cselédadó címén levontak 7-et. Kapott még 40 juhtartást is. Listyánnál három esztendeig szolgált, járt a Görögtanyán, Vókonyán, Jenőházán, Virágoskúton, majd haza jöíí és Fekete Zsigmondnál kapott munkát. Listyántól azért jött el, mert ott kevés volt a takarmány, e miatt nem lehetett űzetni, szaporítani, ügy mondta: - Mért őrizzem én a 900 juhot, ha az enyém nem szaporodik! A 40 juhtartás volt a legkedvezőbb számára, ami miatt maradt volna még tovább is. Fekete Zsigmond paraszt gazdának 400 juha volt a böszörményi Pródon, az ottani tanyáján. Földjének javát szántotta, a szikesét pedig legeltetésre használta. Ott 200 holdja, de a Déli-lucernáson is 34 holdja volt. Itt fizetése 35 Ft és 35 juhtartás, a vasárnapi tej, pulitartás és bennkoszt volt. Fekete Zsigmondnál 4 esztendőt töltött, itt nősült meg a harmadik évben. Felesége is Böszörménybe való. A dadai bacsó is kínálta neki a lányát: - Miklós, neked neveltem Margitot! - mégis hazajött nősülni. Felesége még lánykorában Fekete Zsigmond tanyájához nem messze dinnyecsősz volt, ő odajárt a nyájjal dinnyézni, s ott ismerte meg a lányt, akinek apja a gazda tanyáján napszámos volt. Ezután egy évig a gazda tanyájában laktak. Itt maradhattak volna tovább is, mert bennkosztosként jó helye volt, de Feketéék elvárták, hogy a felesége is dolgozzon nekik. Ott bennkosztosra tovább már nem szegődhetett, mert az asszonynak is enni kellett. A gazda kikötötte, hogy csak 10 tyúkot, egy kakast és egy disznót tarthattak. Ha a koca megfiadzott, már két hónapos korukban el kellett adni a malacokat, csak kettőt lehetett megtartani. 42 éves korában jött el onnan, mert az apja megöregedett és hazahívta. Az öcscse nem maradhatott az apjánál, mert nagybátyja gondozását vállalta, aki vagyonát is ráhagyta. Másik esztendőben Listyán üzent neki, hogy menjen vissza hozzá, de nem ment, mert akkor már volt 150 juha, azokat őrizte a böszörményi határban, s mint mondta, olyan jó dolga volt, hogy nem cserélt volna Tiszával (a miniszterelnökkel). De jött a háború. Előbb Karintiába, majd Romániába került, a 150 juh ára pedig hadikölcsönbe ment. Ezért a pénzért akkor 11 köblös földet vehetett volna, de azt mondta a feleségének: - Vagy jövök vissza, vagy nem, elég lesz nektek megmunkálni azt, ami van. Arra számított, hogy ha hazajön, megint juhot fog venni. Míg a háború tartott, felesége lovat, fogatot vett, fogadott egy embert és kis földjén gazdálkodott. A háború 4 123 *
