Janó Ákos: Hortobágy pusztáról fú a szél... Tanulmányok az alföldi pásztorkodás köréből (Hortobágy, Kiskunság) / A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 62. (Debrecen, 2011)
I. PÁSZTOROK A HORTOBÁGY MELLYÉKÉN - 6. Egy évszázad tanúja
után szerette volna pótolni az elveszett juhállományt, de venni nem tudott. Az apja biztatta: - Ne menj sehova, gyere, itt az én földem is, szánts, vess! Idővel meg is szerette a parasz f; munkát, de a juhászságot sem hagyta, mert az kifizetőbb volt. A legtöbb juha akkor - már 180 db - volt, amikor a háborúba ment. A háború után majd 30 évig Hajdúböszörményben a nagygazda Pénzes Nagy Imrénél szolgált. Ez idő előtt még szüretre vett két juhot, egyiket levágta, a másikat megtartotta. Az egy juhból a második világháború idejére 70 lett, pedig ezidőben inkább paraszt volt, mint juhász. A két világháború között juhait mindig nyájjuhászra bízta. Volt egy lova, összefogott egy másik egylovas gazdával, egyik vezette a lovat, a másik fogta az eke szarvát. Később a lónak egyik fiát felnevelte, az anyát eladta, annak az árából fiatalabbat vett, így a háború végére már két lova volt. Fia 1921-ben született. O csak a paraszti munkában segített az apjának, a juhokhoz nem értett. Az apa foglalkozását gyermekei nem folytatták. Egyszer szántáskor mégis így szólt a fiú: - Apám, gyepiűzzük fel a lovakat, megpróbálom én egyedül! Apja végignézte, ahogy a fiú egyet került az ekével, s mikor visszaért, mondta az apjának: - Na apám, mennyik szedrészni. Megcsinálom én magam! Azóta a fia gazdálkodik. O pedig a ház körül munkálkodik, etet, meg disznókat legeltet, ütolsó találkozásaink idején (1953-ban) öt lánya is volt, valamint 24 unokája és 6 dédunokája. Négy lányának férjei gazdálkodtak, az ötödik nem ment férjhez, patikában takarított. Szerette volna, ha valamelyik lányát juhász fiú veszi el, de akkoriban nem volt házasulandó juhász. Ha ez így alakult volna, öreg korában is tartott volna juhot, s maga is ott lett volna velük. Vejei bérlők lettek, saját földje egyiknek sem volt. Fia 6 vékás földet örökölt, ami 1 hold és 800 négyszögöl, s ahhoz a maga munkájával még 8 holdat szerzett, míg másnál szolgált, s azon gazdálkodott. A család szétszóródott, szűkebb hazájától elkerült és a pásztorélettől is messze távolodott Az ő, s az akkor még élő, de kiöregedett, talaját vesztett régi pásztorok legnagyobb gondja és fájdalma volt, hogy a „pásztori mesterséget" és tudást nem tudták utódaiknak átadni, átörökíteni. Némi szomorúsággal, de a változhatatlan valóság tudatában megnyugvással fogadta, hogy vele egy köztiszteletben álló, több generációs pásztor nemzetség és ősi pásztor életforma szakad meg, s lassan annak emléke is a feledés homályába vész. Öreg Pintye Miklós juhász több évtizedes tapasztalataiból, a jószágtartás ismereteiből, a jószággondozásról és a pusztai élet mindennapos eseményeiről sokat elmondott. Ezekből a Hortobágy mellékének pásztorkultúrájára vonatkozó legjellemzőbb vonásokat próbáltuk kiemelni. Elsőként a jószág szeretetét, a pásztor hivatástudatát, a társadalmi munkamegosztásban vállalt szerepének felismerését és a köztulajdon iránti felelősség elfogadását kell említeni. Mindez együtt a pásztori erkölcs és magatartásforma állandó és következetes megnyilatkozása, amelyek a jó pásztor erényei közé tartoztak. Az ezzel járó életformának a keretét a jószág és a pásztor együttléte, állan4 124 *
