Janó Ákos: Hortobágy pusztáról fú a szél... Tanulmányok az alföldi pásztorkodás köréből (Hortobágy, Kiskunság) / A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 62. (Debrecen, 2011)

I. PÁSZTOROK A HORTOBÁGY MELLYÉKÉN - 5. Élet a pusztán - Csárdák és pásztordalok

nak elő a hajdúböszörményi pásztorok által leggyakrabban látogatott pusztai csárdák népi, de már az ő idejében is hagyomány számba menő megnevezései: Poródon a Bíkás, Riten a Tirimpó, Kűső városszílen van a Messzilátó, Híres Kűsőcsárda, táncos a Novella, Átkozott a Ződág, gyilkos a Kaszárnya.

4

0 A szerző megjegyzi, hogy ez a hét csárda egy emberöltővel azelőtt mind meg volt a városban, illetve annak határában, de azóta eltűntek. Már kórusműre is feldolgozták a Hortobágyon és vidékén ismert dalt, amit korábbi gyűjtők több helyen is megtaláltak: Három juhász a csárdába Így gondolkozik magába, Így gondolkozik magába: Hová menjünk éjszakára. Hová menjünk éjszakára, Özvegyasszony udvarába. Özvegyasszony udvarába, Annak van szép barna lánya. Bekopogtat betyár módra, Nincs itthon az édesanyja. Meg az ágy is meg van vetve, Gyere babám, feküdj bele. Nem fekszem én az ágyadba, Nem kőtől fel éjféltájba. Felköltelek olyan jókor, Éjfél után egy órakor. Éjfél után egy az óra, Kelj fel babám, eridj haza! Még a kutyák se ugatnak, Az irigyek mind alusznak. Irigyeim hagyjatok szeretni, Hagyjatok a babámmal beszélni. Rá van kapva szemem az intésre, Gyenge karom szép lány ölelésre. (K. I.) 40 Ecsedi István: Hortobágyi pásztor- és betyárnóták. Debrecen, 1927. 120. 4 109 *