Janó Ákos: Hortobágy pusztáról fú a szél... Tanulmányok az alföldi pásztorkodás köréből (Hortobágy, Kiskunság) / A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 62. (Debrecen, 2011)

I. PÁSZTOROK A HORTOBÁGY MELLYÉKÉN - 5. Élet a pusztán - Csárdák és pásztordalok

Talán valamelyik dalnak vagy balladának egyik változatából maradt az alábbi strófa: A betyárnak jól van dolga, hiába, Zöld erdőben falevél a párnája. Kakukk madár ébredezik, rákiált az alvóra: Kelj fel betyár, éjfél után hármat ütött az óra. (K. 1.) Oláh Gábor juhász jó néhány olyan dalt ismert, amely a Hortobágy vidéki pásztor kultúra folklór hagyományaként élt a pásztorok emlékezetében. Ezek változatokban fordultak elő, mint ahogy a legismertebb pásztordal: Debrecennek van egy vize második szakasza is: Azon sétál két szép dáma, Juhász legénynek babája. Se nem dáma, se nem páva, Juhászlegénynek babája. Még ennél is gyakrabban emlegették azt a dalt, amelyet nemcsak a fiatalok, hanem az idősebb pásztorok is szerették, mert róluk is szólt. A bojtároknak is kedves dalát széltében ismerték és emlegették. Dalaik között alig találunk olyat, amit népzene gyűjtőink már le nem jegyeztek volna, mégis meg kell néhányat említenünk: Zsúpszalmából van a házam teteje, A szegénység kikönyököl belőle. Rég megmondtam, barna kislány ne szeress, Mines egyebem, mit a két karom keres. (O. G.) Változataiban is gyakran előfordul a sokak által ismert, eredeti formájában évszázados múltra visszatekintő dal: Lóra csikós, lóra, nem a csárda felé, Elszaladt a ménes Lengyelország felé. Nem tehetek róla, mert meg vagyok fogva, Ott van a bojtárom, számoljon hát róla. Számolj bojtár, számolj a szilaj csikóról, Én is majd számolok az anya-kancákról. De a csikósbojtár ugrik a lovára, Hegyen-völgyön talál egy csárdára. Kincsem, csaplárosné, miféle csárda e? Sok szegény legénynek mulató háza e? Nyissa ki az ajtót, hozzon egy üveg bort, Had mossa le nékem a torkomról a port. 4 110 *