Magyari Márta szerk.: „Ha kibontom az emlékezés fonalát...” Hajdú-Bihari paraszti életutak és családtörténetek / A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 61. (Debrecen, 2011)

Pál István: „Engem az állandó munka éltetett"

(Ki gondolta volna akkor, hogy az őrmester úrnak, ötven esztendő múltán, a hozzám írt, hangulatos leveleiből ma is őrzök huszonkettőt.) Akkor nem volt teketória, jöttek a lovas szekerekkel a törzsőrmesterek, heten fel lettünk számolva az egyikre és a törzsőrmester úr, már hajtott is ügetve ki velünk a húszas pusztára, az angolfélvér méneshez. Ott sem volt sok teketória, bepakoltunk a legénységi szállásra, de már menni is kellett az istállóba, lekötözni a száznegyvenhét anyakancát a zaboláshoz, aztán ügetve a kis ládikákban a porció zabbal, végig a hosszú soron. Ezzel kezdődött a Magyar Királyi Méneskari huszár élet. - Utána, bent a szálláson, várt a sertés pörkölt, utána két óra pihenés. Akkor az ismerkedés. Már az első napon beleéltük magunkat, a tényleg nem is katonainak tűnő katonaéletbe. A száznegyvenhét anyaállat és szaporulatához, voltunk tizennégyen, abból volt egy istálló parancsnokhelyettes, egy szakács, három kocsis, egy fedeztető, a többiek mindenesek. - Ébresztő fél ötkor volt, hét órakor fél órás reggeli, tizenkét órakor két óra ebédidő, délután fél hétkor felvonulás a szállásra, vacsora és kilenckor takarodó. A menázsi nagyon is kielégítő volt, abból a Ménes önellátó volt, termelt, sertést hizlalt, szinte mindent előállított, a napi kenyéradag is háromnegyed kiló volt. Az adag szalonna is tíz deka volt. A munkához szabták meg. Nekem az a munka jelentéktelen volt ahhoz, amit idehaza dolgoztam. Hatnaponként került rá egy emberre, a fél éjszaka istállóőrség. A társaságunk rendes volt, az öreg katonák is, általában jóvágású fiúk. Ketten voltunk Hajdú megyéből, négyen Biharból, hatan a környékből, mind jómódú tirpák fiúk, ketten még a Délvidékről is voltak, bosnyák fiúk. - Az istálló parancsnok Kovács István törzsőrmester, családos ember volt. Tisztes nem volt közöttünk, a parancsnokhelyettes is csak tisztes jelölt volt. Kovács Bandi Szarvas környéki, Csabacsüdre való volt, jobb módú paraszt fiú, ő vele lettünk együtt takarmányosak. Minden félnapra volt egy fuvarunk szénából, szalmából vagy abrakból. - Nagyon egyetértő barátokká lettünk, hasonló volt az életről a felfogásunk, de őnekik tanyaföldjük volt. Közös lett a beszédtémánk is, soha nem fogytunk ki a beszédből. Katonaként a második világháború alatt. Mezőhegyes, 1944 90