Magyari Márta szerk.: „Ha kibontom az emlékezés fonalát...” Hajdú-Bihari paraszti életutak és családtörténetek / A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 61. (Debrecen, 2011)

Pál István: „Engem az állandó munka éltetett"

Baníz Pista nem volt jó tanuló, de akkor nagyon jól felelt. „Tanító úr, kérem szépen, az iskolakönyvből is azt tanultuk, hogy az árulót lefejezték, a lófarkához kötötték, felakasztották." Tanító úr látszott, küzd magával, a pálcájával hátra mutatott: Mars hátra. - Kis beszédet tartott, „Az árulkodás, bizony jellemtelen cselekedett." - A Kiss Jani, Baríz pedig hősök lettek. Engem az eset úgy ért, mintha a Purgatóriumot jártam volna meg, mégis jó lett, mert az életem egy jó irányba tért, melyért édesanyámat is áldhatom. - Anyámnak pedig nagy gondja lett rám, mert az iskolai bizonyítványom, a magaviseletem is elégséges lett. Köröm közzé fogott, tanulnom kellett. Nem mehettem sehova, csak nagyanyámhoz, ha segíteni kellett valamit. - A nagyanyám szomszédjában, a Hegyesi Zoli, Pestről kapott egy kis játék repülőgépet, melynek légcsavarja vitte a kis gépet. - Úgy gondoltam, hogy olyat én is tudnék csinálni. Vettem a boltban egy kis élesztős ládát és annak az anyagjából megterveztem a kis gépet. A vékony deszkalemezből szépen kiszabtam, összedolgoztam ragasztással, aprószeggel, fényesre csiszoltam. Végig parittyagumit feszítettem ki benne úgy, hogy azt elől a légcsavarba rögzítettem. Úgy készítettem hogy, kevés súrlódása legyen és szappannal kentem az érintkezést. Mikor feltekertem a levegő merítéséhez szépen kidolgozott légcsavart, kis pecekkel rögzítettem és annak a kioldásával, a kis légcsavar vitte a kis gépet a sima területen, még emelkedett is. Felvittem a kis gépet az iskolába is, ott a termet is végigfutotta. Mikor a tanító úr bejött, már mondták is neki, hogy a Pál Pista mit csinált. Még ő is játszott vele. Délután, még a tanítói szobába is bevitte, hogy az ő tanítványa mit tud csinálni. - Másnap engem bevittek az igazgató úr elé, hogy arra határoztak, hogy alakítsunk kis ezermester csoportot és szabad időnkben készítsünk gyermekjátékokat és én vállaljam el a vezetését. Aztán tanítás után, szerdai, szombati szabad délutánon kézimunkáztunk. Sok-sok különböző játékot elkészítettünk. Hozzá jó hangulat is volt. Tavaszra még színdarabot is tanultunk, melyet pünkösd ünnepén adtunk elé. Az én szerepem a király volt, a királyné Jakucs Kató, a tiszteletes úr lánya volt, a király kisasszony Győrfi Kató, az első osztályos tanítónknak a lánya volt. A szerepemben, meg kellett simogatni a királykisasszony haját, mondván, „Ne félj kis lányom, majd király apád megvéd a gonosz boszorkától." Én előbb szégyellős voltam, mire a lányok elneveztek gyáva királynak. Majd arra lettem bátrabb. - Jól sikerült az előadás is. A gyerekjátékok is, minden vevőre akadt az előadás alkalmával. így együtt elég tisztességes bevétel lett, mely a Vöröskereszt javára lett adományozva. - Mi pedig, kiknek a nemes foglalkozás, amúgy is jóérzést, szórakozást adott, külön nagy dicséretet kaptunk. így azért, hogy az első félévben a szégyenletes eset történt velem és az első félévi bizonyítványom, magaviseletem elégséges lett, melyért szüleim, különösen édesanyám nagyon köröm közzé fogott, most is külön hála érte. - A második félévben Dicséretes és színkitűnő lett a bizonyítványom, melynek szüleim még jobban örültek, mint én, az ők érdemük is volt. Nekem pedig úgy érzem, hogy az a gyerekkori megszégyenülés, a további életemre, erkölcsömre jó hatással volt és az életvitelre is tanulságos lett. 76