Magyari Márta szerk.: „Ha kibontom az emlékezés fonalát...” Hajdú-Bihari paraszti életutak és családtörténetek / A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 61. (Debrecen, 2011)

Pál István: „Engem az állandó munka éltetett"

egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Ámen." Imával kezdődött és fejeződött be. Második nap, egy éneket tanultunk meg, „Óh ártatlanság báránya, E világnak ki vagy ára, Megtartója, táplálója, Áldott légy Egek királya." Délután már a palatáblán a palavesszővel a vonalas oldalon az egyenes, a görbe vonalakat gyakoroltuk. Majd az egyenes, a felfelé görbe, a lefelé görbe vonalakból alakult ki az írott i. betű, u. betű, a n. betű, a m. betű, aztán a kacifántos f. k. r. s, z. betű és ugyanígy a számjegyek is. - Majd az ábc-s könyvben kezdtük az i betűvel a rövid, hosszabb szavakat, majd azokból alakultak ki a kis mondatok. Úgy a számjegyek is a húszas számig. Mikor már olvastunk is az ábc-és könyvben, volt olyan tukó, akinek nem ment az olvasás. Az olyanokat a szünetben, a jobb tanulónak olvastatni kellett. Hozzám is lett egy leány téve, de nem ment neki az olvasás, én meg a fejére koppintottam, mire elkezdett sírni. Majd az életben szomszéd asszonyunk lett. Többször szememre vetette a rossz tanítóságot. De én is inkább, szerettem volna az udvaron játszani a többiekkel. Ennek már nyolcvankét esztendeje, még most is érzem az orromban az új ábc-s könyvünknek az illatát, melyhez volt még a palatábla, melynek egyik oldala vonalas volt a betűk műveléséhez, a másik oldala kockás, a számjegyekhez. Mindezekhez a palavessző és a táblán lógó ázott spongya. Ezzel lett elvetve a tudás magva, ami ápolva lett még öt esztendeig, azzal iskolaéretten kikerülve a dolgos paraszti életbe, jött rá a hosszú életiskola. A következő évben, mint nagy iskolások, már a Központi iskolába jártuk. Ott már külön volt a fiú, a lány iskola. Nyolcvan férőhelyes tantermek voltak és átaljában be is töltötték a tanulók. Az ötödik, hatodik osztály létszáma már leapadt, így a két osztály egy tanterembe járt, egy tanító elé. Egy osztályt egy tanító tanított végig, minden tantárgyat és a pálca is jó útmutató volt a tudás megszerzéséhez. A szerint volt jó és rossz tanító, melyik mennyire használta a pálcáját. Az igazat megvallva, nem volt az a pálca káros a sok nyers gyerek megneveléséhez, megtanításához. Volt azoknak a tanítóknak gondjuk, hogy az átlag hetven gyerek tanítása, nevelése terén a kellő eredményt elérje. Ők is izgultak, mert a tanfelügyelő is gyakran megjelent és számon kérte az eredményt. - Én, bár megtörtént, hogy én is meg ízleltem a pálcájukat, mindenkor jó szívvel emlékeztem a hat tanítómra. Második osztályt Bitay Balázs elé jártam. Ő már akkor is beteges volt, pár év múlva meghalt. Komoly tanító volt, elég jó eredményt értem el. Harmadik osztályban ifjú Varga Antal volt a tanítóm, apja idős Varga Antal igazgató tanító volt. Nagyapja, Varga Miklós, még édesanyámat is tanította. Jó tanító család volt, sokat tettek Balmazújváros múltjának a felfedése érdekében. Már idős Varga Antal is, ifjú Varga Antal pedig, úgy a szabolcsi, mint a váradi levéltárakat átkutatta és hitelesen feltárta városunk történetét. - Nagyon jó tanítónk volt, akkor is jóságos volt, ha fenyített. Negyedik osztályt Túri Bernát elé jártam, Ő is értette a dolgát. Idős korában, még baráti viszony is alakult ki vele, a feleségével is ellátogatott hozzánk. A front után, egyedül ő maradt meg Újvároson. 73