Magyari Márta szerk.: „Ha kibontom az emlékezés fonalát...” Hajdú-Bihari paraszti életutak és családtörténetek / A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 61. (Debrecen, 2011)

Győrfi Péterné: Családom története

Nyitva áll az ajtó, a tüzelő fénye Oly hívogatólag süt ki a sövényre. A gazda pedig mond egy szíves jó estét! Leül, hogy nyugossza eltörődött testét, Homlokát letörli porlepte ingével: Mélyre van az szántva az élet-ekével. De amint körülnéz a víg csemetéken, Sötét areredői elsimulnak szépen; Gondűző pipáját a tűzbe meríti; Nyájas szavú nője mosolyra deríti. Ajtó előtt hasal egy kiszolgált kutya, Küszöbre a lábát, erre állát nyújtja. Benn a háziasszony elszűri a tejet, Kérő kis fiának enged inni egyet, Aztán elvegyül a gyermektársaságba, Mint csillagok közé nyájas hold világa. Nem késik azonban a jó háziasszony, Illő, hogy urának ennivalót hozzon, Kiteszi középre a nagy asztalszéket, Arra tálalja fel az egyszerű étket. Maga evett ő már, a gyerek sem éhes, De a férj unszolja: „Gyer közelebb, édes!" Jobb ízű a falat, ha mindnyájan esznek, Egy-egy szárnyat, combot nyújt a kicsinyeknek. 5 éves voltam, amikor anyai dédnagyapám, Dobi István meghalt. Egyetlen emlékem maradt Róla: szép arcú öregember, nagy fehér bajusszal. Egy csajkában enni vitt az udvaron lévő nagy fehér kutyának. Édesanyámtól tudom, hogy bölcsőben fekvő csecsemő volt a dédnagyapám, amikor az édesapja meghalt, 1873-ban. Egy nagy kolerajárvány söpört végig Újvároson (és máshol is), az vitte el. Ezzel az egy gyermekkel ismét férjhez ment az üknagymamám (aki Madai Zsuzsánna volt). Egy Győri nevű férfi lett a férje. Ez a Győri már özvegy ember volt ekkor, több gyermeke is volt. Lett egy közös gyermekük, de kicsi korában meghalt. Kislány volt. így az én Dobi István dédnagyapámnak édes testvére nem maradt. A dédnagymamám, a Dobi István felesége: Posta Mária. Őt nem ismerhettem, mivel 1942ban meghalt. Édesanyám elmondta, hogy Posta Mária dédnagymamámat nem a szülei nevelték, hanem az édesapja testvére a feleségével. A dédnagymamám édesapja Posta János volt. Posta Jánosnak volt egy Posta Péter nevű testvére is. Ez a Posta Péter és a felesége gyermektelen házaspár volt. így esett, hogy az én dédnagymamámat odaadták örökbe a szülei az apai testvérnek és a feleségének. Posta Péter és felesége saját gyermekeként nevelte fel az én dédnagymamámat. Módos parasztemberek voltak, mindent a nevelt lányukra, a dédanyámra hagytak. Szoboszló környékén volt földjük (Kösélyszeg vagy Aranyszeg?), de azt eladták, a nagyhegyesi határban vettek helyette. Úri birtok volt, ahonnan vettek, bank által kelt el, a tanya is rajta volt. Ez úgy volt a régi térképen bejegyezve, hogy Ábrahám-tanya, a föld pedig: Ábrahám-puszta. /Arany János/ 16