Magyari Márta szerk.: „Ha kibontom az emlékezés fonalát...” Hajdú-Bihari paraszti életutak és családtörténetek / A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 61. (Debrecen, 2011)

Győrfi Péterné: Családom története

Ugyanabból a földből vettek a Szabó dédszüleim is, így lettek ők a tanyán szomszédok. Azt hallottam, hogy a dédnagymamám mindig fájlalta, hogy hogyan tudták Őt a szülei örökbe adni, hogy tudtak Róla lemondani? Hiába maradt az igazi szüleivel is kapcsolatban, talán igazából sem ide, sem oda tartozónak nem érezte magát. Hiába örökölt vagyont a nevelőszüleiről, hiába nevelték Őt édes leányukként, ez fájó seb maradt a lelkében. Édesanyám úgy mesélte, hogy a dédnagymamámék hárman voltak testvérek: József, János és Mária. József az első világháború áldozata lett. Nőtlen volt. Jánosnak két lánya volt. Az egyik lánya, Mária, korán meghalt tüdőbajban, a másik, Róza, 80-on felül volt, amikor meghalt. Van a birtokunkban egy vaslemez fénykép (ez az un. ferrotipia. - a szerk.). Ez 1895 körül készült. Itt a dédnagymamánk van lefényképezve a nevelőszüleivel: Posta Péterrel és Tóth Zsuzsánnával. Ez a kép egy okos, a világ dolgaiban eligazodó paraszti-polgári értékeket elfogadó és élő parasztembert mutat a családjával. Ezt az értéket és életformát törte meg az első világháború, majd zúzta szét a második. Dobi István és Posta Mária 1897. november 29-én kötöttek házasságot. Gyermekeik: Mária, sz. 1903. szeptember 19-én. Ő az anyai nagymamánk - Nanuka. István, sz. 1907 Zsuzsánna, sz. 1910 Róza, sz. 1912 Juliánná, sz. 1918. Ő a keresztanyám. B „Honvéd vég-elbocsátó" Posta Péter Dobi dédnagymamám nevelőapja volt. 10 évet, 3 hónapot és 17 napot szolgált, mint császári királyi honvéd szakaszvezető. Az obsitos levelet 1881-ben kapta. 17