Magyari Márta szerk.: „Ha kibontom az emlékezés fonalát...” Hajdú-Bihari paraszti életutak és családtörténetek / A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 61. (Debrecen, 2011)

Győrfi Péterné: Családom története

hiába várta haza késő estig. Másnap kora reggel keresésére indultak. Ott találták meghalva a földjén. Villáját a földbe szúrta, ráakasztotta a kabátját, hogy hamar meglássák, ha keresik .... 1927. szeptember 22-én halt meg, az első unokája (az én édesanyám) pontosan 5 éves volt azon a napon. A dédnagyapám 57 éves volt. Amint az elején írtam, a dédnagymamámat nagyon jól ismertem. 13 éves voltam, amikor meghalt. Emlékszem, hogy nagyon fájt a Iába. Csúnya fekély volt rajta, sokat mosta és kötögette. Fekete, apró fehér pöttyös selyem nyári ünneplő ruhája volt, az ujja a könyökéig ért. Botjára támaszkodva sétált. Egy alkalommal elkísértette magát velem Tóthné asszonyhoz (így nevezte Őt), aki cipészmester felesége volt. Más alkalommal a sógornőjéhez, Erzsike nénihez mentünk együtt. Nagyon finom rétest tudott sütni; és főzni is nagyon tudott és szeretett is. Babonás volt. Nagyon pedáns, tiszta asszony volt. Egy alkalommal mesélt nekem a férjéről, a dédnagyapámról. Elmondta, amit addig még nem tudtam, hogy Ő ültette a fákat, Ő építette a tanyát, amiben mi laktunk. A dédnagymamám akkor már régen a fiánál és a menyénél lakott Újvároson, a Bethlen u. 1. sz. alatt. Ennél a beszélgetésnél tanította velem a következő kis verset, amit soha el nem felejtettem: Ezt a diófát itt nagyapám ültette árnyékában nem ült, gyümölcsét nem ette. Nem egyébért, másért, azért cselekedte, hogy az unokák majd áldják meg érte. Amint írtam, édesanyámat Ő nevelte, egészen férjhez menéséig, 19 éves koráig. Édesanyám nagy szeretettel emlékezik meg Róla. Azt hiszem, szinte anyjaként szerette. Szabó dédnagymamám 1958. június elején halt meg. Rég porladó férje mellé, az újvilágosi temetőbe temették el. Erzsike néni, a dédnagymamám sógornője - Szabó Sándorné Kállai Erzsébet, a kép jobb szélén a dédszüleim fiatalasszony leánya, akit kéthetes asszonyként veszítettek el 1918-ban - Szabó Juliánná. A dédszüleim olasz földben nyugvó fia, Szabó István az első világháborúban vesztette életét. 15