Zlinszkyné Sternegg Mária: Ládás asztaltól a gömbasztalig (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 60. Debrecen, 2008)

VIII. A debreceni almárium

18. kép. Veres Mihály remekrajza, 1785. A debreceni almárium négyszögletes formája, hatalmas barokk alakja konzervatív módon 1800-ig, tehát a klaszszicizmusig fennmaradt. A szekrény nem kelt nehézkes benyomást, mert a lemetszett sarkok által kecsesebbé vált. (Ebben különbözik a frankfurti előképtől.) Homlokzata még architektonikus, korinthoszi vagy kompozit fejezetes pilaszterek hordozzák az erősen profilált, mélyen hornyolt koszorúpárkányt. A szekrény fenyőfából készített korpuszát a homlokzati díszítőelemek szinte beburkolják. Mély íves hajlatok és vájatok váltakoznak e szekrényeken különböző sűrűségben. Vannak debreceni remekrajzok, ahol a horonydudor csak a betétek keretezésére szorítkozik. Vannak rajzok, amelyeken a szekrény alsó szintjén csakúgy, mint az ajtók egész felületén lágy hullámhegyek és hullámvölgyek váltakoznak sűrű egymásmellettiségben. Több rajzon is látjuk ezt, Különösen Csonka Sámuelén 1770-ben (15. kép), Tibai Jánosén 1773-ban (19. kép), Bárányi Györgyén 1778-ban (20. kép), Ujfalusi Jánosén 1779-ben (21. kép), Oroszi Mihályén 1785-ben (22. kép), Veres Mihályén 1785-ben (18. kép), Simon Györgyén 1786-ban (23. kép) és Varga Józsefén 1794-ben. (24. kép) Kialakult szokás szerint, a szekrény oldalait általában egyszerűen képezték ki. A debreceni almáriumrajzok közül mindazokról, amelyekre a szekrény oldalnézetét rárajzolták, az derül ki, hogy az oldalfalakat a homlokzatiéhoz hasonlóan horonydudoros keretbetétes szerkezettel tervezték és félpilaszterrel határolták. Az ilyen szekrényeket első látásra frankfurti, népies néven „hullámos szekrényeknek" nevezhetjük.