Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)

Módy György válogatott tanulmányai - III. Történettudomány - Polgár és vidéke a tatárjárástól a hajdúk letelepedéséig

emelve a határnak azt a szakaszát, mely Kékesegyháza mellett halad: „iuxta ecclesiamKekos". Bizonyos, hogy a jelenlegi felkutatott adatok alapján a Sugárénál kimunkáltabb, meggyőzőbb álláspontot nem lehet kialakítani. A XV. századi területi elhelyezkedés legdöntőbb bizonyítéka csak régészeti bizonyíték lehet: a Sugár által igen logikusan következtetés-sorába bekapcsolt Folyás-i Árpád-kori lelőhelyek területén templomalap fellelése. Az 1972. évi alapos terepbejárás ezt nem eredményezte, ami elgondolkoztató. 1464 májusában az egri káptalan újbóli Mátyáshoz beterjesztett kérésére végez a váci káptalan határbejárást, hogy Csősz és Palkonya „régi és érvényes határait" megállapítsa. Ez alkalommal viszont éppen a király anyja, Szilágyi Erzsébet nevében jelentenek be ellentmondást,

56 aki ez idő tájt szerezhetett meg birtokrészeket Polgáron, Csőszön, Kékesegyházán és Szentmiklóson. Az utóbbi kivételével azonban semmilyen adatunk nincs, hogy a tatárjárás pusztulása után pontosan mikor, milyen mértékben történt az újranépesedés, s hogy a XV. század újbóli elnéptelenedései milyen mértékűek voltak. Az bizonyos, hogy az -egyháza utótagú helynév megjelölés használata félreérthetetlenül mutatja a XV. századi adatokból visszamenőleges érvénnyel is a három falu pusztásodását.

57 Szentmargita birtoklástörténete, úgy tűnik, a XIV-XV. században nem mutat ilyen bonyolult képet. A falu az egri püspökség ősi birtoka volt. Úgy véljük a tatárjárás során szintén elpusztult, újra népesedése pedig eléggé lassan történhetett. A település még a XIV. század közepén sem volt olyan nagyságrendű, hogy plébániája a pápai tizedet fizesse. Gondolhatunk arra is, hogy már a tatárjárás utáni zavaros időkben világi földesurak kezére került, legalább is részben, de a legkézenfekvőbb Debrei, majd ezt követően Perényi birtoklásra nincsenek adataink. Viszont 1458-ban Mátyás király Szentmargitát (Zenthmargyth) és Csegeszentmiklóst (Chegezentmyklos) együtt adományozza Bajomi Istvánnak és Gecsei Sebestyén fiainak, Györgynek és Istvánnak még Hunyadi János török elleni hadjárataiban tanúsított vitézségükért. Az új birtokosokat a váradi káptalan ellentmondás nélkül be is iktatta.

58 Feltűnő, hogy Csegeszentmiklóst/a/wnflA: (possessio), Szentmargitát pusztának (praedium) írják. Eszerint Polgárhoz hasonlóan az 1440-50-es években Szentmargita is időlegesen elnéptelenedett. Ugyancsak érdekes, hogy Szentmiklóson - melyet ezúttal írnak először Csegeszentmiklósnak - nem mondottak ellent a Hunyadi János által 1446-ban megadományozottak, illetve örököseik. Magyarázatot csak abban lelhetünk, hogy akkor is most is csak részbirtokokról lehetett szó. Véleményünk szerint az 1458-ban eladományozott szentmargitai 56 Sugár Reg. 19-20. 57 Az -egyháza végződésű helyneveinkre lásd Györffy György: A tatárjárás pusztításának nyomai helyneveinkben. Emlékkönyv a Túrkevei Múzeum fennállásának 10. évfordulójára (Szerk. Györffy Lajos Túrkeve, 1961.) 35. s köv. 58 A nagy-károlyi gróf Károlyi család oklevéltára. (Szerk. Géresi Kálmán. Budapest, 1885.) II. 318,319. C^ 383