Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)

Módy György válogatott tanulmányai - III. Történettudomány - Polgár és vidéke a tatárjárástól a hajdúk letelepedéséig

praedium pedig a középkori falu határának az a része lehetett, melyet korábban is szentmiklósiak használtak. Ez jelentős érv Sugár István álláspontja támogatására, aki a szentmargitai Morotva már korábban általunk is tárgyalt kettős lelőhelyén, a Telekcsárda dombján levő templomot Szentmargitáénak vallja, a Morotva nyugati oldalán fellelt templomhelyet pedig Szentmiklóshoz kapcsolja. A két falu határa itt a Morotva volt, de mindenképpen bizonyos, hogy Szentmiklós területe a XV. századi Szentmargitától délre esett, nyugaton Keszi, keleten pedig Máta határosa volt. Ha Mátyás király adománya Szentmargita egész birtokára vonatkozott volna, az egri püspökség bizonyára ellentmondással él. Ha csak nem éppen ez az 1458. évi adat bizonyítja, hogy az ősi Fehérszentmargita a tatárjáráskori pusztulás után, feltehetően csak a XIV. században, egészben vagy részben kikerült az egri egyház birtokai közül. Úgy véljük, hogy Csegeszentmiklós és a vele adományozott szentmargitai praedium birtokosa korábban Hunyadi Jánosné Szilágyi Erzsébet uradalmi tisztje, Mátai Tamás lehetett, mert a falut a beiktatás ellenére még 1461-ben is „Mátha Miklós foglalván tartja", pedig Szilágyi Mihály 1460-ban, Mátyás 1461-ben intette az ottani lakosokat, hogy új földesuruknak mindenben engedelmeskedjenek.

59 Világi és egyházi nagybirtok alatt a XV. század második felétől Területünk későbbi történetére nagy hatással volt az, hogy valamikor 1463 és 1478 között Polgár, Csősz(egyháza), Kékesegyháza és Szentmiklós, valamint Szentmargita is a Hunyadiak debreceni uradalmának tartozéka lett. 1461-től az uradalom földesura Szilágyi Erzsébet volt, és végrendelete alapján kapta meg unokája, Corvin János Debrecen városát az uradalom tizennégy Szabolcs megyei, hét bihari és egy borsodi tartozékával - más birtokokkal együtt - örökségként és apjától örök adományul. Mátyás 1484. november 11-én kiadott adománylevelével erősítette meg ezekben a birtokokban. Polgárt (Polgary), Szentmargitát (Zenthmargita) és Szentmiklóst (Zentmiklos) is a debreceni uradalom Szabolcs megyei tartozékai között találjuk. Corvin János beiktatása a következő év január 13-18. között történt meg.

60 Sem Szilágyi Erzsébet végrendelete, sem Mátyás új adománylevele nem említi 59 Károlyi család oklevéltára II. 330-331. és 336. 60 Schönherr Gyula: Hunyadi Corvin János. Magyar Történeti Életrajzok(Budapest, 1894.) 31. 315-317. és Csánki D. i. m. I. 535, 634. A bihari birtokok Sámson, Haláp, Derecske, Tótfalu, Gáborján, Keresztúr és Szentpéter szeg, a borsodi Ároktő. A többi Szabolcs megyei birtok Újváros, Máta. Pród, Vidmonostora, Hatház, Téglás, Tetétlen, Kába, Szoboszló, Sziget és Érhegyes. - A birtokba iktatásra a budai káptalan 1485. június 28-án kelt jelentését lásd Schönherr i. m. 31. - Polgár és Szentmargita vázlatos történetére a XV. század végétói a XVII. század elejéig lásd Módy György: Polgár és Szentmargita 1484-1612 között. DMÉ 1965 (Szerk. Béres András Debrecen, 1966.) 131-146. 384 fo