Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)

Módy György válogatott tanulmányai - III. Történettudomány - Sámson története a XVI. század közepéig

országnagyok Brankovicsot hűtlenség miatt teljes jószágvesztésre ítélték és a zálogbirtokok a Hunyadi család örökös tulajdonába mentek át.

89 Most jött el az ideje, hogy Szalóksámson történetére visszatérjünk. 1347 tavaszán Sámson-i Mihály fia Battyáni Péter ezt a birtokot Tét faluval együtt cserébe adta Ujfalu-i Gábor fia Lukácsnak, aki a Téti család őse lett. A váradi káptalan Pálóczi Máté nádor parancsára 1437. január elején iktatta be unokáját Téti Gábor fia Pétert és rokonait a Bihar megyei Szalóksámson pusztabirtok (... praedium Salocsamson ...) és az ott lévő Szent Erzsébet tiszteletére emelt kó'templom birtokába. A káptalan 1438 júniusában ezt a beiktató levelet Téti Gábor fia Péter kérésére privilégium levél alakjában átírt és részére kiadta. Ugyanezen a napon a káptalan szintén az ő kérésére átírta és hiteles formában kiadta az 1347. május 9-i birtokcserére és határjárásokra vonatkozó okleveleket is.

90 Egy aznap kelt harmadik oklevél szerint Téti Gábor fia Péter és Téti Antal fia Bereck személyesen jelentek meg a váradi káptalan előtt, utóbbi testvéreit is képviselve. Kijelentették, hogy Szalóksámson praediumukat a Szent Erzsébet egyházzal 450 magyar arany forintért örökre és visszavonhatatlanul eladják György despotának (Brankovics György szerb fejedelem) és az ő Debrecen mezővárosa lakóinak.

91 Az oklevél a debreceni uradalom és magának Debrecennek a történetében igen fontos. Ez az első adat arra, hogy a földesúr és a mezőváros communitása együtt örökáron megvesz birtokot, tehát nem a korábbi, a földesúrtól való átengedésről, zálogba vett birtok használatba adásáról van szó. Bizonyos, hogy már a XIV. század utolsó harmada előtt is a földesurak több megszerzett, az uradalomhoz csatolt elnéptelenedett falu határát engedték át a debreceni jobbágyaiknak. Ilyenek voltak bizonyosan az 1406-ban a „debreceniek által régen használt földek" mint Poroszlóteleke, Szentdemeter, Szatateleke, Latóteleke és Soma. Mindegyik a szabolcsi illetve a bihari Nyíren. Mindegyik néptartó falu vagy kései prédium még 1350 körül is.

92 Csaholyi János udvari familiáris, Brankovics György familiárisa, Telegdi Frank 1439-ben a főrendek között szerepel. Engel i. m. II. 47,241. - A rác despoták mint a debreceni uradalom birtokosaira Módy György: A debreceni és a tokaji uradalom. (Régiókutatási kísérlet) = Déri Múzeum Évkönyve 1989-1990. (Szerk.: Gazda László és Módy György. Debrecen, 1992.) 169-70. - gróf Teleki József: A Hunyadiak kora Magyarországon I-XII. (Pest, 1853.) II. 154,174-75. és X. 305-313. 90 1437. január 7.: HBML. IV.A.1012/a. Meo. 27. - 1438. június 4.: HBML. IVA. 1021/a. Meo. 27. - Eredeti, pergamen, hátán befűzött piros viaszpecsét nyomával. 1438. június 4.: HB ML. IV.A. 1021/a. Meo. 28. 1438. június 4.: HBML. IVA. 1021/a. Meo. 26. Eredeti, pergamen, zöld selyemzsinóron függő befűzött pecséttel. A pecsét hiányzik. Hátán XVI. századi írással: Privilegium de possessione Sampson transscriptum ratione civitatis in posssessione T. Sampson... (vízfolt miatt nem olvasható). " Poroszló 1390 előtt, Szata, Latóteleke vagy Latóháza része és Soma 1360 körül került az uradalomba. Az utolsó Debreceniek alatt már a városlakók használták. Zsigmond 1406. május 10-én kelt oklevelében utasítja Garai Miklós nádort, hogy sem ő sem az uradalom tisztjei ne akadályozzák a debrecenieket ezeknek a birtokoknak a használatában. Az oklevélben szerepel még 564 fo