Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)
Módy György válogatott tanulmányai - III. Történettudomány - Sámson története a XVI. század közepéig
Szalóksámson birtok eladására vonatkozó adat több kérdést felvet. Mikor kezdődött és mi okozta a falu néptelenedését, hiszen a XIV. század - XV. század fordulóján nem történtek olyan események, melyek falupusztuláshoz vezettek volna. A másik kérdés: az 1347. évi birtokcserét és határjárást megörökítő oklevélben Szent Adalbert tiszteletére emelt egyházról, most pedig Szent Erzsébetnek szentelt templomról szólnak. Szalóksámson elnéptelenedésének ugyanaz az oka, mint a fentebb sorolt erdők közötti, szűk határú falvakénak. Az uradalom részére mindig és egyre több szükséges fa miatt az erdők jelentősebb irtására nem került sor. Ami a legfontosabb, az 1361. után magánföldesúri mezővárosi rangot elnyert Debrecen magához vonzotta a szorosabb környék kis falvainak jobbágyait. Részben munkaerőként és az oppidum jogállása alá jutva számukra is kedvezőbb életfeltételeket találtak Debrecenben. A mezőváros gyarapodó lakosságának pedig szüksége volt az elnéptelenedő falvak határára. Nem érte ezeket pusztítás, Soma és Szentdemeter feltárt templommaradványain sem utalt semmi tűzvészre, rombolásra. Utóbbinál éppen a téglasorok módszeres felszedésére van bizonyíték. Igaz, hatalmaskodások érték ezeket a falvakat. A Sámsonban részbirtokos albisi Zólyomi Tamás - Dávid fia - erőszakkal foglalta el Lazarevics István halála után Szatatelek, Soma, Árokteleke, Kondoros és Lukaháza fele pusztabirtokokat. 1429 őszén Brankovics György ez ellen a királynál tiltakozott, eredményesen. 93 Szalóksámsonnak nem maradt fenn emléke, ugyanúgy mint Bigécsnek, még határrész vagy dűlő nevében sem. Az viszont tudatos volt Debrecen vezetői részéről, hogy mikor 1735-37 között a Neoacquistica Commissionál igazolni kellett a város jussát birtokaihoz, a Sámsonhoz való joguk érdekében a Szalóksámson megvásárlását bizonyító 1438. évi oklevelet is bemutatták. 94 A szalóksámsoni templom új titulusára vonatkozóan annyit mondhatunk, hogy ilyen váltás akkor fordulhatott elő, ha a régi templomot újjá kellett építeni és újra szentelni, vagy ha a faluban, birtokon új templom épült. Volt olyan eset, hogy a faluban a részbirtokos új templomot építtetett. Szalóksámson viszont 1347 óta osztatlanul a Téti család birtoka volt. A rendelkezésünkre álló adatok Szalóksámson esetében nem világítanak rá az okra. Sámson részbirtoka mint láttuk, a Debreceni család leányági örökösei földesurasága alatt volt, Csaholyi János és felesége Debreceni Zsófia valamint Telegdi Frank és felesége Debreceni Katalin földesurasága alatt. Telegdi Frank 1441-ben vagy 1442-ben megSzentkereszt földje, ez a kora Árpád-kori Lomb falu XIV. századi neve. Módy György: A debreceni uradalom kevésbé ismert korai tartozékai. In: Szabó István Emlékkönyv. (Szerk.: Rácz István, közreműk.: Kovács Ágnes. Debrecen, 1998.) 128-130. Árokteleke birtok Szalóksámson határosa az 1347. évi határjárásban fordul elő, ekkor még voltak lakói. Kondoros a hasonló nevű vízfolyás mellett a létai úthoz közel, Lukaháza kései prédium Soma és Szata között feküdt. Módy: A debreceni uradalom, i. m. 134-35. Zoltai: Települések, i. m. 51. C^ 565
