Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)

Módy György válogatott tanulmányai - I. Debrecen története - Ferencesek és domonkosok Debrecenben a reformáció koráig

debreceni kolostor létesítése után Károly Róbert az 1317. tavaszán szentté avatott nagybátyja, Lajos toulousei püspök tiszteletére alapította lippai kolostorukat. A debreceni ferences kolostort a Boldogságos Szűz tiszteletére szentelték. Nagyságáról - a Csapó utca 13. sz. alatti telek XVIII. század végi kiterjedése alapján -, csak hozzávetőleges adatunk van. Az épület hosszúsága 12 méter körül lehetett. Bizonyos, hogy körítőfala volt, hiszen a kolostor melletti temetőről vannak adataink. Az itt élő szerzetesek számáról adataink nincsenek. Más XIV-XV. századi rendházuk többet eláruló adataiból következtethetjük, hogy számuk 6-12 között változott. A XVI. század első évtizedének adatait visszavetítve következtethetünk arra, hogy a debreceni kolostor a XV. században sem volt jelentéktelen. A XIV. század pedig - egészen 1392-ig a marianus ferencrendiek virágkora volt. A földesúri család az 1360-1370-es években gazdagon gondoskodott a kegyúri templom, a Szent András templom, kegytárgyakkal való ellátásáról. Az eredeti főoltár mellett ekkorra keltezhetjük a későbbi forrásokból megismert Szent István protomártír, Szent László és Szent Katalin oltárokat. 1366-ban Dózsa nádor unokái Jakab fia István, Pál fia Gergely, valamint dédunokája János fia László, 1366ban Debrecennel határos Torna falu mellett egy darab erdőt adományoztak a Szent András egyháznak.

13 Feltehetően ugyanebben az időben rendelkezett a Debreceni család valamelyik tagja arról, hogy a mészárosok a levágott szarvasmarhák nyelvét fele részben a város plébánosának, fele részben a ferences atyáknak kötelesek adni. Bár csak a XV. század derekáról vannak adataink a ferencesek nagy értékű kegytárgyairól, bizonyosan ellátták a földesurak már az 1360-as években kegytárgyakkal a kolostort is. A XV. század első harmadára a marianus ferencesek „elkényelmesedtek". Az 1422-ben IV. Jenő pápa Magyarországra küldött követe is arról győződött meg, hogy az oszmán-török terjeszkedéssel szemben vívandó küzdelemben jobban számíthat az egyház a szegénységi fogadalmat szigorúan megtartó obszerváns salvatóriánus ferencesekre. A szerzetesi fegyelem és erkölcsök a debreceni kolostorban is meglazultak. Ezt panaszolta fel Hunyadi János az ország kormányzója egy 1448. évi levelében. Ebből a forrásból értesülünk arról, hogy a kolostor nagy értékű egyházi ruhákkal és drágakövekkel és gyöngyökkel gazdagon díszített arany és ezüst szent edényekkel volt ellátva. Hunyadi ugyan ezekről mint királyi adományokról szól, de bizonyos, hogy nagy részük a dúsgazdag földesúri családtól származott.

14 Hunyadi János, az esztergomi prímás, több főpap és főúr a pápai követnél, Carvajal bíborosnál elérték, hogy hét kolostorukat ítélt oda a nép nyelvén cseri barátoknak nevezett salvatóriánus ferenceseknek. Közöttük a debreceni kolostort 13 Bunyitay i. m. III. 223. - Az erdőbirtokról az 1405. évi átírás után több adatunk nincsen. 14 Bunyitay i. m. II. 444-445, valamint gr. Teleki József: Hunyadiak kora Magyarországon. I-VI/I. és XXII. (Pest, 1852-1863). X. 233-236.; Karácsonyi i. m. 1.58., 156. 148 ^%