Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)

Módy György válogatott tanulmányai - III. Történettudomány - Polgár és Szentmargita 1484–1612 között

1607/8-ban a második hajdú-felkelésre. Az 1607. december utolsó napjaiban folyt sikertelen ináncsi kibékítési kísérlet után kapitányaik Nagy András vezetésével végül is 1608. április 19-én kötöttek egyességet Homonnai Bálinttal. A fegyvert ragadott hajdúság Homonnait óhajtotta királyul kikiáltani, de az elszigetelte magát a mozgalomtól. Viszont a felvidéki megyék Szikszón tartott gyűlésének felhatalmazása alapján biztosította a hajdúkat az elhalt fejedelem adományaiban és „még azok felett Polgárit és Szent Margitát ígérjük nekik ily okkal: Hogy ha az generális gyűlésében országunknak ez két falut meg nem adnók országul nekik, más hasonló helyeket szerzünk érettek."

35 Eladományozásuk - holott láttuk az egri káptalan földesurasága köztudott volt - egyáltalán nem kirívó eset. A nagymérvű birtokbizonytalanság már az 1560-as évektől bekövetkezett. A király és az erdélyi fejedelem is többszörösen eladományoztak falvakat s tényleges birtokbavétel mindig az új tulajdonos erejétől függött. A hajdúság ekkor s még több mint félévszázadig olyan erőt jelentett, mellyel a káptalannak nem volt hatalmában szembeszegülni. Igaz, hogy 1614-ben - II. Mátyás 1613. évi megerősítő oklevele nyomán - a helyszínen végrehajtott beiktatásnál a káptalan ellentmondott, s a beiktatást elhalasztották és a döntést a királyi táblára bízták, de a hajdúk már 1608 nyarára ténylegesen birtokba vették Polgárt és Szentmargitát is. Báthori Gábor, aki fejedelmi székét is nagyrészt a hajdúk fegyveres támogatásának köszönhette, 1609 őszén a tarthatatlan helyzetbe került kallói hajdúkat Böszörménybe és Pródra telepítette át.

36 Támogatta őket akkor is amikor Szabolcs megyével kerültek szembe. A királyi országrészen lakó hajdúk így nem Kallóba vagy Kassára, Forgách Zsigmond főkapitányhoz fordultak ügyeikkel, hanem Nagy Andráshoz, Báthori hajdúinak vezéréhez Bajom várába. 1611 tavaszára szép szóval vagy erőszakkal Nagy András mindnyájukat Báthori mellé állította. A szoboszlai és polgári hajdúkat pedig, akik továbbra is hajlottak maradni a király hűségén, ál35 Majláth Béla: A hajdúk kibékítése kísérlete Inánchon 1607-ben. Értekezések a történelmi tudományok köréből X. k. VII. (Budapest, 1882). - Homonnai Bálint és a hajdúk egyességének előzményére. 1. Nagy András és a hajdúhadnagyok által 1608. április 13-án adott hitlevelet NYÁL. Acta politica Fasc. 31. No. 18. 1613. A kötelezvényben, melyet a megye május 19-én kapott meg, nincsenek felsorolva a helyek, ahonnan a hajdúk vezetői összejöttek. - Az egyességet Szabolcs megye 1608. május 5-én tartott gyűlésén hirdették ki. A teljes szöveget közli Komáromy András: A szabad hajdúkra vonatkozó levelek és okiratok (Történelmi Tár 1900. 446-48). - Részleteiben 1. Rácz István gazdag forrásanyagra támaszkodó elemző cikkét: A hajdúkérdés Bocskai szabadságharca után (Nagy András hajdúgenerális) I. és II. (Acta Univ. Debr. Series Historica III. 1964. 31-55. és IV. 1965.19-38.) 36 Barcsa János: Hajdú-nánás város és a hajdúk történelme (Hajdúnánás, 1900) 96-7. - Polgárt és Szentmargitát tévesen - éppenúgy mint a legtöbb a hajdúság történetével foglalkozó későbbi munka is - Bocskai adományaként tárgyalja. - A Bocskai utáni hajdú-telepítésekre 1. Rácz István: A hajdúság története (Budapest, 1957) 24-29. 354 ?J