Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)

Módy György válogatott tanulmányai - III. Történettudomány - Polgár és Szentmargita 1484–1612 között

landóan zaklatta.

37 A hajdúk így egymás között is a fegyverhez nyúltak. Báthori Gábor 1611. április 14-én Forgách Zsigmondhoz írt levelében olvashatjuk, hogy a fejedelem a feleló'sséget Nagy András ellenlábasaira hárította „...azok kezdtek cselekedni, akik ott laknak Polgáron ioveveni legeniek..."

3,8 Alig egy hónap múlva Thurzó György nádor a hajdúk és Báthori ellen küldte Forgáchot. Nagy András az Erdélyre támadott Raduly vajdához pártolt szászokat ostromolta Brassóban. A hajdúk a nádor tervéről időben hírt kaptak és veszélyben levő otthonaik védelmére hazajöttek. Forgách csapatai azonban Tiszalöknél körülfogták őket s Fekete Péter későbbi szoboszlói kapitány Nagy András ellen fordította a hajdúkat s az a többiekkel együtt színleg a király hűségére tért. Ezután Forgách elfoglalta Kolozsvárt és Gyulafehérvárt, de Nagy András a hajdúkkal újból Báthori mellé állt s ez a hadjárat sorsát megfordította. A nádor és a fejedelem ugyan 1611 végére megbékéltek, de Nagy Andrásék nem szálltak le, Kallóra és Szoboszlóra csaptak rá. A bosszúját soha kielégítetlenül nem hagyó hajdúgenerális nyilván nem felejtette ki számításából a polgári királypárti hajdúkat sem. Báthori Nagy Andrást kétkulacsossága és Thurzó intrikái miatt már árulónak tekintette, és az a szolnoki béggel fogott össze. 1612 tavaszán hol Debrecen alatt, hol a Hortobágyon, hol a Tiszánál bukkant fel, - bizonyos, hogy Polgárra is rácsapott.

39 A nádor és a fejedelem tokaji szerződése értelmében a hajdúk a felkelés alatt elfoglalt birtokokat vissza kellett adják. A privilegizált hajdúság lakóhelyéül Polgárt, Nánást, Hadházat, Szoboszlót és Vámospércset jelölték ki s közvetlenül a kassai főkapitány alá rendelték őket. Szentmargita nem vált hajdúvárossá, bár hogy hajdúk laktak benne az kiderül Szabolcs vármegye követének az 1613. évi pozsonyi országgyűlésen a hajdú-szabadság teljes eltörlésére vonatkozó indítványából. Ebben Szentmargitát és a kisebb bihari hajdú-telepeket is felsorolta, ahonnan „mingyárást egybe rohannak és nagy iszonyú rontásokat, pusztításokat, prédálásokat cselekesznek... ő felsége oszlassa el őket és tegye jobbágyokká..."

40 II. Mátyás 1613. április 1-én kiadott donatiós-levelében sem szerepel Szentmargita. A polgári hajdúk 1643 évi statútumai 36. articulusa pedig bizonyítja, hogy a szentmargitai földet „az Folyáson túl" a polgáriak használták.

41 37 Komáromy András: A szabad hajdúk történetére vonatkozó levéltári kutatások (Budapest, 1898) 16-18. 38 Báthori Gábor levelét (OL. Thurzó család levéltárából) Rácz István szíves közlése alapján idézem. 39 Komáromy András i. m. 18. és ugyancsak tőle: Nagy András hajdúgenerális halála (Hadtört. Közi. XI. 1910.148-58). 40 Komáromy András i. m. 19-21. 41 Komáromy András i. m. 21. II. Mátyás adománylevelében is egyszer Polgár másutt Polgári olvasható. A kétféle írásmód tehát tartós volt. A helynév eredetével a terület XI-XV. századi történetét tárgyaló tanulmányunkban foglalkozunk. - A polgári hajdúk 1643. január 13-án kelt statútumait kiadta Komáromy András i. m. 65-72. C^ 355