Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)

Módy György válogatott tanulmányai - I. Debrecen története - Debrecen Árpád-kori és középkori régészeti kutatottsága

bizonyosan megtelepedett jóval a tatárjárás előtt. A XIV. század második harmadában elnéptelenedett, ezután szerezhették meg határát a debreceniek. 1924-ben a hajdúszováti út melletti Köveshalmon kutatott Zoltai, ahol egy teljesen elpusztított kis templomnak már csak a döngöltanyag-alapozása maradványait és feldúlt sírokat talált. A templom alaprajzára a fellelt részletek nem nyújtottak felvilágosítást. Azt gondolta, hogy a XV. században a debreceniek kezén már pusztabirtokként szereplő Kamarástelke egyházához lehet kötni ezeket a maradványokat. Az S végű hajkarika mint sírlelet számára is kétségtelenné tette, hogy a XIV. századnál korábbiak a sírok.

13 Balogh István viszont majdnem kétséget kizáróan állapította meg, hogy a köveshalmi templom- és temetőmaradványok az 1213tól adatolt Lomb, későbbi nevén Szentkereszt, majd Szentkeresztteleke nevű faluhoz tartoznak.

14 A XIV-XV. század fordulójára elnéptelenedett a település. A falu részbirtoka már 1361 előtt a Debreceni családé volt. A település pusztulása után határának kisebbik részét a debreceniek birtokolták. A falu másodlagos nevéről tudjuk, hogy az a már 1282-ben említett Szent Kereszt-nek szentelt egyháza nyomán keletkezett. Az ezüst S végű haj karika a temető XII. századi datálását valószínűsíti. A fent vázolt régészeti ásatásait Zoltai mindig összekötötte a települések birtoklástörténete kikutatásával. Különösképpen is abban a vonatkozásban, hogy Debrecen földesurai az uradalmuk részére, vagy később a kommunitás mikor, milyen körülmények között szerezték meg a néptartó falvakat, majd később csak a határukat. A történeti debreceni határ fent nem sorolt települései kutatásában is jelentős munkát végzett, bár komolyabb eredményeket hozó ásatásokat ezek vonatkozásában nem folytatott. Bánk, Fancsika, Pac, Szata és Újlak (Szentjános) templomhelyeit és a falvak hozzávetőleges helyét az erdőspusztákon meghatározta. Bánk templomának még látta a falmaradványait is, az utóbbi négy település egyházai feltárását viszont a templomhelyek nagymértékű elpusztultsága miatt céltalannak tartotta. A hortobágyi pusztán a XV. századra már elnéptelenedett és Ohat határába olvadt Derzs templomhelyét is meghatározta a Derzsi teleknek nevezett alacsony halmon. Máta egyházának helyét nem lelte fel, de a falu néhány házát 1907-ben megásta a füzesabonyi vasútvonal és a mátai biztos majorja közötti területen. A Hortobágy és a Sáros-ér közötti Kövesházi-halmon pedig a Szabolcsok néven ismert kettős halom közelében a XIV. században már bizonyosan elnéptelenedett kora Árpád-kori Szabolcs falu templomhelyét és a körülötte lévő temető feldúlt sírjait azonosította. A feltehetően már a tatárjárás után néptelennek maradt Papegyháza faluhelyét és a templomot Mátától északra eredménytelenül kereste, de jól sejtette, hogy azt nem a papegyházi erdő mellett, hanem a Szeghatárhalomban kell keresni. A város északról induló és délnek tartó nyugati határán 13 Zoltai: Települések. I. m. 39-40. 14 Balogh, i. m. 145. - Már Zoltai is módosította véleményét, később lásd Zoltai: Ismeretlen részletek. I. m. 134. C^ 95