Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)

Módy György válogatott tanulmányai - I. Debrecen története - A falutól a mezővárosig

csából Péter fia Jakabot és fiát Dávidot törvény elé idézi Jakab és Pál ellen debreceni birtokuk ügyében. Az egri káptalannál is panaszt tett Péter fia Jakab, de mint a káptalan 1359. október 16-án kiadott okleveléből megtudjuk, elfogadta a nyilvánvalóan kikényszerített birtokcserét. Debreceni részbirtokát átadja Jakabnak és Pálnak, akiktől Ernyefiaistvánpályija és Mojspályija falvakban levő részeket kapja meg.

119 Péter fia Jakab bizonyosan egy-két éven belül meghalt. Ezután sem fiáról, Dávidról, sem annak esetleges leszármazottairól nem tudunk. A Dózsa fiak, Jakab és Pál 1360. augusztus 27-én Toldi Csóka fiait, Miklóst és Mátyást 180 forinttal még kielégítették nagy anyjuk, Dózsa nádor testvére leánynegyedéért, de 1362-ben Jakabot és Pált is mint elhaltakat említik.

120 Debrecen Dózsa nádor két fiának korszakában tovább lépett előre a XIII-XIV. század fordulóján megkezdett úton. Egy innen irányított nagy kiterjedésű uradalom központja. Dózsa fiai alatt is a keleti országrész egyik igazgatási-törvénykezési helye, bár ebben a vonatkozásban a település fénykora Dózsa erdélyi vajdasága, majd nádorsága alatt volt. A földesurak hozzájárulásával a debreceni jobbágyok által használt határ állandó gyarapodásával kell számolnunk az 1320-1360 közötti évtizedekben. A kiterjedtebb határon ezekben az évtizedekben indult meg a XV. századból már oklevelesen igazolható nagyarányú extenzív állattartás. Ez a két legfontosabb és ezekben az évtizedekben már árucserére termelő iparág a gyapjú- és bőrfeldolgozás nyersanyagát biztosította. Állandóan gyarapodott a kereskedők száma is, és bár közvetlen adatunk nincs, fel kell tételezzük, Debrecen a XIV. század elején vásártartási jogot kapott. Debrecen és az uradalom tartozékai jobbágynépességének jogi állapotára nem volt hatás nélkül Lajos királynak az 1347. évi döntése, mellyel Dózsa fia Jakabot összes jobbágyaival együtt kivette minden bíróság hatásköre alól.

121 Az 1332. évi adatunk - debreceni bírák, esküdtek, hospesek és kereskedők említése - a tanács létrejöttét bizonyítja, mely mögött évtizedes fejlődés állt. A településnek tehát mind népességi, mind gazdasági és az önigazgatás terén megtett 1320-1350 közötti fejlődése nyomán egy már ténylegesen mezővárosi állapot tűnik elénk. Ezt tetőzte be a Dózsa nádor fiai kérésére kiadott 1361. évi privilégiumlevél, amellyel Debrecen jogilag is az ország mezővárosai közé került.

122 (In: Debrecen története I. Szerk.: Szendrey István. Debrecen, 1984. 99-129.) 119 Anjou-kori okmánytár. VII. k. 490. - Debreceni Ref. Kollégium Nagykönyvtára. Kézirattár. R. 781. 5. és 6. 120 Komáromy A. i. m. 74. 121 Kállay család levéltára. I. k. 204. 122 A magyarországi korai mezővárosi fejlődésre lásd Mályusz Elemér: A mezővárosi fejlődés (Tanulmányok a parasztság történetéhez Magyarországon a 14. században. Szerk.: Székely György) Bp., 1953.128. s köv. old, valamint Fügedi Erik: Mezővárosaink kialakulása a XIV. században. Történelmi Szemle, 1972. 321. s köv. old. C^ 89