Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)

Módy György válogatott tanulmányai - I. Debrecen története - A falutól a mezővárosig

várdai László fia Jánost és nagybátyját, Pelbártot Egyházasmacs eladásától eltiltotta. Utóbbiak az ő jogainak sérelmével kötötték meg az egyezséget a Debreceniekkel.

107 Mielőtt más lényeges birtokjog-történeti kérdésekre térnénk, két kisebb Debreceni-birtokról ejtünk szót. 1336. február 14-én ugyanis Dózsa fiai az egri káptalan előtt Báthori Bereck és Lőkös fiai részére lemondanak a bihari Kókad és a szabolcsi Tímár nevű falvak birtoklásáról, tekintve azt is, hogy a Báthoriak Dózsa mellett harcoltak.

108 Komáromytól tudjuk, hogy Tímárt Dózsa nádor vette meg a Karászi családtól, s már 1332-ben fiai elcserélték a Báthoriak Kisbátor nevű falujáért (a mai Nyírábrány mellett volt).

109 A Debrecentől észak-északkeletre eső dél-nyírségi területen szerzett birtokok ügyében is hosszú pereket folytattak a Dózsa-fiak. Hadházi, cégényi és feltehetően szentdemeteri birtoklásukon kívül egy 1338. vagy 1339. év őszéről származó adat azt is bizonyítja, hogy az 1347-ben, illetve 1353-ban lezárult perek előtt valóban birtokosok Jakab és Pál Tégláson. Adatunk ugyanis arról szól, hogy utasítják téglási tisztjüket, hogy egy általa lopásért lefogott bolthi embert bocsásson szabadon.

110 Az 1329-ben vagy 1330-ban királyi adományként kapott Bihar megyei Csalános birtoklásáért a Dózsa-fiak Tamás erdélyi vajdával keveredtek perbe. A vajda azt állította, hogy a birtok tulajdonképpen két részből állt, s ezek közül Ó-csalános az ő tulajdona volt, már a Jakabnak és Pálnak történt adományozás korában is. A perben az egri káptalan folytatott 1342. május 31-én vizsgálatot, melynek során a Dózsa-fiak mellett több száz nemes és több ezer jobbágy tanúskodott. Ezek azt vallották, hogy mindig csak egy Csalános falut tudtak. A vajda 1342. augusztus 27-én Nagy Lajos király előtt birtokjogáról lemondott. Cserébe megkapta Páty falut, Dózsa 1311. évi szerzeményét.

111 Perre került a sor 1342-ben egy, a nyírségi kis falvaknál vagy Csalánosnál sokkal értékesebb, ősi birtok ügyében is. A Kata nemzetségből való Ősi István fiai és Gug fia Gug követelték vissza a Dózsa által 1297-ben megvásárolt Zámmonostorát mint vitathatatlan örökségüket. Birtokjogukat nyilván arra alapozták, hogy az eladás idején az elidegenítéshez a nemzetség nem minden tagja járult hozzá, ami a nemzetség közösen birtokolt monostora esetében megkövetelt lett volna. A Dózsa-fiak 1343-ban az egri káptalan előtt egyeztek meg, melyet az országbíró még az évben jóváhagyott. Eszerint Zámmonostorát a monostor kegyuraságával, a Hortobágy folyón levő hídvámmal megosztották úgy, hogy a birtok északi része, a Kata nembeli családok Csecs falujával határosán, az Ősieké és Gug fiáé, a déli, Miséte felőli része a Dózsa-fiaké lett.

112 107 Uo. 582., 583., 585. 108 Anjou-kori okmánytár. III. k. 247. 109 Komáromy A. i. m. 70. n0 Kállay család levéltára. I. k. 129. 111 Anjou-kori okmánytár. IV. k. 226., 257. 112 Zichy okmánytár. II. k. 56., 63. €^ 87