Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)

Módy György válogatott tanulmányai - V. Muzeológia - A debreceni Városi Múzeum

Mileszt bessenyei Széli Farkas táblai tanácselnök, amatőr régész és gyűjtő, valamint a főispán a múzeum vezetésére ajánlották, de az nem vállalta. A kiállítást 1904 nyarán és őszén a Gazdasági Akadémia régi épületében, a Füvészkert utca 2. szám alatt három emeleti szobában rendezte be. 1905. május 22-én nyitották meg Csokonai halála százados évfordulóján tartott országos ünnepség keretében. Már 1905-ben sok ajándékot kapott a múzeum, de első tárgyállományáról - a későbbiekben Zoltai és Sőregi is elismerte - illúzióvesztés és kegyeletsértés nélkül elmondható, hogy egyharmad részben nem igazán muzeális értékű volt. A múzeum 1905 őszén átköltözött a Hatvan utcai ún. Csokonai házba, ahol 1928-ig működött. Löfkovits fizetés nélküli igazgató mellett tiszteletbeli múzeumőr lett Péter Gábor, és tiszteletdíjas Zoltai Lajos segédlevéltáros, 1907. január 1-től teljes állásban. Az átköltözés előtt közel 2000 tárggyal gyarapodott a múzeum, és több mint húsz éven át elsősorban Zoltai fáradhatatlan munkásságának köszönhetően fejlődött. A gyűjteményi rendet ő alakította ki a következő főcsoportok szerint: I. Könyv és oklevéltár, II. Képzőművészet, III. Iparművészet, IV. Érem- és régiség tár, V. Néprajzi tár. Ezeket hamarosan kiegészítette a természetrajzi tár. Meg kell jegyeznünk, hogy a könyvtárban egységesen kezelték a szakkönyveket és a régi és újabb debreceni kiadványokat, kéziratokat, nyomtatványokat. 1908. november 20-án alkotott a városi közgyűlés Szabályrendeletet a múzeum szervezéséről és igazgatásáról. A múzeum gyűjteményeinek gyarapodását, a munkatársak tevékenységét pedig 1906-tól kezdve éves Jelentések ismertetik. Már 1907-ben komolyan foglalkoztatta a városvezetést a múzeum, könyvtár és képtár elhelyezését biztosító közművelődési ház építése. A múzeumot 1909-ig mint ideiglenes igazgató, 1909-től 1929-ig mint fizetés nélküli igazgató Löfkovits vezette, aki újabb anyagi áldozatokat hozott az 1915. és 1916. évi bővítésnél és a kiállítás újrarendezésénél. Ez utóbbi munkát Semayer Vilibald, a Nemzeti Múzeum igazgatója végezte, döntő mértékben Zoltaira és az 1912-től tiszteletbeli múzeumőrként tevékenykedő Ecsedi Istvánra, a kollégiumi tanítóképző intézet tanárára támaszkodva. Bámulatra méltó az a gyűjtő, kutató, ásató és tudományos feldolgozó tevékenység, melyet Zoltai 1905-től folytatott. Nemcsak az évente többnyire három nagyobb és két-három kisebb ásatást, leletmentést végezte, hanem az anyag feldolgozását is. Az éremtár vezetésével megbízott Péter Gábor tb. múzeumőr 1908 év elején történt elhalálozása után a numizmatikai gyűjteményt is ő vezette. Vegyük ehhez még hozzá, hogy munkatervet készített a Hortobágy, Hajdúság, Nyírség, Sárrét, Érmeilék, sőt a Nagykunság területén is néprajzi gyűjtésre. Elfogulatlanul mondhatjuk, hogy néprajzi gyűjtőmunkája ugyanúgy kiemelkedő, mint régészeti-történeti kutatásai. Csak az 1908. év adatait közlöm: 18 esetben volt vidéki gyűjtőúton és 8 ásatást végzett, ezek között a parlagi és zárni középkori templomhelyek, Hajdúsámson-Majorsági föld bronzkori telep, Püspökladány-Eperjesvölgy szarmata telep, Egyek-Bodajcs bronzkori temető és telep. De Zoltai irányította az iparművészeti és képzőművészeti tár gyarapodását is. 1909-ben ő vette át Thaly 666 ?%