Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)

Módy György válogatott tanulmányai - I. Debrecen története - A falutól a mezővárosig

egyház is. Nevezzük ezt a településrészt Debrecennek - bár mint láttuk, a többi rész is ezen a néven szerepel a XIII. század végén -, mégpedig annak a Debrecennek, melynek később sem volt más neve! Ez volt a XIII. század végén említett birtokrészek közül a legdélibb. Torna falu 1282. évi birtokbavételére vonatkozó oklevél Rophoin bán Debrecenjét ugyanis Tornával mondja határosnak. Torna helyét viszont egészen pontosan tudjuk - azonos a XV. századi Boldogasszonyfalvával, a későbbi Boldogfalvával. így a debreceni részbirtokok közül Rophoinnak a legtöbb jobbágya a délkeleti-keleti elhelyezkedésű részen élt. Ugyancsak bizonyított, hogy a Péterfia utca - korábban Péterfia Jakab utca - I. Péter unokájának a nevét örökítette meg, tehát az 1300-as évek után keletkezett. A tó'le keletre és nyugatra, pontosabban délkeletre és délnyugatra levő településrészeket kapcsolta össze, így ezek a településrészek ténylegesen Árpád-kori eredetűek. Elfogadjuk Zoltai érvelését, hogy a XVI. századi Szent László utca neve alapján a mai Péterfia utcától keletre, a mai Rákóczi utca közvetlen környékén kellett lenni az 1330-as években Szentlászlófalvának írt településrésznek, a mai Csapó utcától északra. Régészeti kutatás szerencsés esetben még Szent László egyházának helyét is fellelheti. Keletkezésére vonatkozóan azonban - különösen azt is figyelembe véve, hogy a falurészt vagy egyházát a leghitelesebb forrás, az 12911294 közötti püspöki tizedjegyzék nem említi - két következtetési sor is helytálló. Először: az 1235-ben Debrecennek nevezett falu szoros közelségében a XIII. századig megtelepült egy másik falu. Egyházáról a Szentlászlófalva nevet kapta. Első birtokosai ismeretlenek, a tatárjárás idején kihalhattak. Később a Debreceni család első nemzedékének egyik tagja kezére került a falu. Ezzel tulajdonképpeni önállósága, korábbi nevének rendszeres használata meg is szűnt, lassan összeépült a Csapó utcától délre eső településmaggal. Különállása az 1290-es évekre egységesülő Debrecenben már csak részbirtokként képzelhető el. Szent László tiszteletére emelt temploma viszont állott, s ezután nevezték el a XIV-XVI. századi Debrecen egyik utcáját. A templom feltehetően az 1484. tavaszán támadt tűzvészben elpusztult, a körülötte levő településrész a XV. század végére elnéptelenedett. Majd csak az 1510-es évekre települt be. Az utca neve így a XVI. században újra él, de később elenyészett, és más nevet kapott. A másik gondolatsor: a több kis településmagból - egy a Paptava melletti, egy másik a Domb-Magos utcák környéki, a harmadik a Mester utca környéki - létrejött, de a tatárjárás előtt is egy néven, Debrecen néven nevezett falu egyik része a XIII. század végi fejlődés, népességgyarapodás során a Debreceni családhoz tartozó részbirtokos kezén annyira önállósult, hogy külön egyháza nyomán esetenként önálló falunak is tekintik. Ez a különállás a két, illetve később három debreceni részbirtoknak az 1290-1310 közötti összeépülésével, majd pedig végérvényesen az egész Debrecennek Dózsa fiai idején egy kézre jutásával meg is szűnt. A pápai tizedjegyzékek különböző évekbeni megnevezései, hol önálló Szentlászlófalva, hol Szent László egyházának, hol pedig a Szent András-egyház mellett egy másik debreceni egyháznak a papját emc^ 65