Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)

Módy György válogatott tanulmányai - III. Történettudomány - Angol utazó-diplomata 1849–50 telén Magyarországon

uralkodást a szabadságnál jobban szerető nép bátorságának és lelkesedésének ragyogó kitörése volt. Bizonyos, ha még száz évig is élne, ez jó néhányszor megismétlődne az osztrák birodalom eltüntetéséig. De ha a német telepítés folytatódik, nagymértékben kisebbedik az ázsiai elem túlsúlya. Nemcsak az anyagi civilizáció növekszik mérhetetlenül, hanem a mértékletes központosítás az egészséges önkormányzati fejlődéssel párhuzamosan eltünteti más népfajok elnemzetietlenítésének és az Ausztriával való egység megszüntetésének veszélyét is.

19 Lássuk, mit ír a XXIII. fejezetben Paton városunkról, a debreceni tapasztalatairól. Az eredeti szöveget igyekszem saját kora stílusában visszaadni magyarul, csak a sokszor féloldal terjedelmű körmondatokat bontottam fel interpunctióval. „ Debrecen - Rendbontó parasztok - A Nádor - Cigányzenészek - Debrecen leírása - Társadalmi állapotok - A háború okozta szenvedések Nagyváradtól szánon mentem Debrecenbe, mivel még kemény hideg volt és a közlekedés szokásos módja a szánon való utazás. Egy nap alatt könnyen megtettem az utat ugyanazokkal a lovakkal. Egy félúton álló háznál megálltunk ebédelni, egy nagyon egyszerű útmenti csárdában. Amikor beléptem a szobába fázva és éhesen, mindent találtam csak kényelmet nem. Döngölt agyagpadlója volt és jónéhány paraszt hangos szóváltásban volt, egyikőjük azzal erősítette érvelését, hogy egy nagy üveg bort ragadott fel és odavágta az asztalra. Az üveg és tartalma minden irányba szétcsapódott, a fogadósné könnyekre fakadt. Amikor megkérdeztem vajon kaphatnék-e valamit ebédre, ő azt mondta »Semmi mást csak kenyeret és bort, mert« - tette hozzá - »ezek a berúgott emberek az egész húst, amit ma reggel készítettem el, elvették. De nemcsak ezt tették, hanem amikor ragaszkodtam ahhoz hogy fizessenek érte, darabokra törték az összes fazekamat és tálamat, és sem fizetni sem elmenni nem akarnak.« Mindezt tűrhető németséggel mondta el, könnyeket hullatva amint beszélt. Azt kérdeztem nincs törvény vagy hatóság ezen a helyen. Ó tájékoztatott, hogy a férje már elment a helyi magisztrátushoz, de ő meg félti az életét. A parasztok közül egy sem beszélt németül, így minket nem szakítottak félbe a beszélgetésünkben. És bármennyire felháborodott voltam, nem véltem okos dolognak, hogy bele ártsam magamat az ügybe. Mivel az ő beszámolója azok szokásos viselkedéséről egybevágott mindazzal, amit a parasztság állapotáról hallottam, amióta ostoba módon eltörülték a munka szolgáltatást (a földesúr részére teljesítendő robotot, M. Gy.), anélkül, hogy előzetesen meghatározták volna minden egyedi esetben, hogy a parasztnak milyen egyenértékű összeggel kell tartozni attól a naptól fogva, hogy az úrnak járó munka megszűnt, mint ahogyan ezt a mi országunkban megtették, amikor a jobbágyból szabad paraszt lett. A természetbeni és munka szolgáltatásnak pénzszolgáltatássá való átváltása nagymértékben kedvező volt a brit földesúrnak és bérlőnek, de Magyarországon a paraszt amióta megkapta a maga gazdagodását, azóta csupán idejének és pénzének nagyobb részét a kocsmára szánta, mia" Paton i. m. 251-258. C^ 525